2014. június 16., hétfő

22. fejezet: Ártalmatlan teremtés



Még mindig a padlón hasalok, ahova Jenny lökött le. Az ajtó felé nézek, és látom, ahogy Hannah belép a szobába. Hosszú sötét haja egyenesen, hullámok nélkül omlik a vállára. Ugyanazt a hálóinget viseli, amelyet az intézetben megszoktam rajta, és ugyanabban a papucsban van. Valahogy azonban mégis más, mint amilyen szokott lenni.  Ahogy egyre közelebb jön, látom, hogy arca megtelt színnel, a sápadtságát felváltotta egy egészséges világosbarna árnyalat. Hannah megáll a húga mellett. Mary csak pár centivel alacsonyabb nála, de látszik, hogy évekkel fiatalabb, és sokkal sápadtabb, mint a nővére. Próbálom észben tartani, hogy Mary halott, de olyan képtelenségnek tűnik, hogy mindig emlékeztetni kell rá magam. Egész életemben harcoltam mindenféle természetfölötti erőket támogató szervezetek ellen. Szellemek, démonok, élőhalottak. Szkeptikusságom sose ingott meg. Nem, egyszerűen kizárt, hogy ilyenek létezzenek. Mégis… a saját két szememmel látom, hogy itt áll előttem. Ez nem szemfényvesztés. Vagy teljesen megőrültem.
Hannah leguggol mellém, és átfordít a hátamra. Keze most nem hideg, hanem forró, szinte izzik, még az ingemen keresztül is érzem.
- Mit tettetek vele?- kérdem elhaló hangon. Már nincs erőm az erélyességhez.
- Méghogy mi mit tettünk vele?- kérdez vissza Mary- Te és a kis bandád készítette ki. Mit gondolsz, miért volt olyan hideg? Nem volt vele senki, aki szerette volna, a családja, én! Az ocsmány, hűvös cellájába volt zárva, szinte egész nap. Mi melegítette volna fel? Elvettétek tőle, az egyetlen embert, akit valaha szeretett! Engem!- ahogy beszél, sírásba fordul a hangja
- Én szerettem őt- mondom- bármit megtettem volna érte, érted- Hannah szemébe nézek
- Hazudsz!- pirít rám Mary- Ha szeretted volna, hagyod, hogy az egyetlen megmaradt családtagjával maradhasson. De te elvetted őt tőlem.
- Embereket ölt, nem volt más választásunk!- mentegetőzöm
- Gyerek volt még!- üvölti Mary- Egy ijedt gyerek. Megbánt mindent, amit tett. Igaz, Hannah, megbántad?
Erre Hannah feláll mellőlem, elveszi Jenny kését, a mögöttem megkötözött Marienne-hez és Rickhez sétál, és egymás után pontosan a szívükbe döfi a kést. Látom, ahogy vörös vérük egyre terjed fehér köpenyükön. Hannah hidegvérrel húzza ki a kést a portásból, és visszasétál mellém. Leguggol, felemeli a kést, és egy finom mozdulattal kettévágja az ingem a nyakamtól a derekamig.  Átlép rajtam az egyik lábával, és az ágyékomra ül. Kezeivel széthúzza a kettévágott ingem, hasamon hosszú vékony vágást látok. Felnézek Maryre, aki elégedetten mosolyog.

- Most a nadrágja jön, nővérkém!- mondja édesen. Hannah visszamosolyog Maryre- Az én nővérem a legártalmatlanabb teremtés a Földön. Te is láthatod, doki!- ezzel gúnyos kacajban tör ki, hangja természetfeletti magasságokba szökik. Nem olyan, mint egy emberé. Hanem, mint egy halotté. Egy szellemé.
Kingdom Hearts Riku Keyblade 3 Kingdom Hearts Riku Keyblade 3 Kingdom Hearts Riku Keyblade 3