tag:blogger.com,1999:blog-19503627626458272912024-02-19T01:08:58.586-08:00HannahEgy őrült lányt szerettemAnnahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.comBlogger25125tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-29467333380787253472014-07-06T11:11:00.000-07:002014-07-06T11:11:43.567-07:0023.fejezet: A baba<div class="MsoNormal">
Amikor magamhoz térek a kábulatból meztelenül fekszem a
földön. A szoba sötétbe burkolózott, csak a hold világít be a redőny egyik résén
keresztül, így lűtom a bútorok sziluettjeit. Minden csendes, csak a saját
nehézkes lélegzetemet hallom. Emlékszem, ahogy Hannah Mary parancsára pár
perce, vagy talán pár órája lehúzta a rólam a farmert és az alsónadrágot.
Azután egy hatalmas koppanás, egy erős fájdalom, és minden elsötétedett. Fejbe
vágtak volna? Vajon melyikük, és miért?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://cdnmain.glamcheck.com/archive/images/stories/stories/fashion-tips/CLOTHING-GUIDE/Dresses-for-Women/Wrap-dress/Wrap-dress-pregnant-red.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://cdnmain.glamcheck.com/archive/images/stories/stories/fashion-tips/CLOTHING-GUIDE/Dresses-for-Women/Wrap-dress/Wrap-dress-pregnant-red.jpg" height="320" width="212" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Gondolataimat az ajtó nyikorgása szakítja félbe. Egy nő lép
be a szobába. Fekete tűsarkújában kopogva közelít felém. Vörös, testhez simuló
ruha van rajta. Ahogy egyre közelebb ér, észreveszem, hogy a hasa óriásira van
dagadva. Terhes. Már amikor belépett az ajtón, éreztem, hogy ismerem őt,
méghozzá nagyon is jól. Tudom, hogy a feleségemet látom, de valami nem
stimmel. Törékenyebb, vékonyabb alakja van, és amikor elég közel ér, hogy
kivegyem az arcát, látom, hogy nem látszanak azok a kedves nevetőráncai és
szarkalábai. A ruha is furcsán fest Sarah-n. Ilyesmit utoljára akkor hordott, amikor
megismerkedtünk. Ahogy jobban szemügyre veszem, egy emlék fut át az agyamon:</div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal">
<i>10 évvel ezelőtt egy orvoskonferencián
vettem részt. Sarah is kérte, hogy vigyem magával, annak ellenére, hogy próbáltam rávenni,
6 hónapos terhesen ne jöjjön velem. Persze ő hajthatatlan maradt, mondva, úgy is
közel van a konferencia. Patrickot és a kicsi Julie-t addig Sarah anyjára
bíztuk. Sarah-n egy térdig érő vérvörös estélyi volt, amely gyönyörűen kiadta
méretes pocakját. Mindenki, akivel csak találkoztunk a konferencián,
mosolygott, és a babáról kérdezősködött. Aztán egyszercsak összegörnyedt és
fújtatott, körülöttünk rémült, kétségbeesett arcok. Megindult a szülés. Mentővel
vitték be a kórházba. Hosszú vajúdás után, halva született gyermeket hozott
világra. 2 hétig gyászoltunk, utána soha többet nem beszéltünk róla, de örökre
megkeserítette a házasságunkat az elveszett baba emléke.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal">
Ugyanezt a ruhát látom most magam előtt, és ugyanaz a
gyönyörű nő viseli. </div>
<div class="MsoNormal">
- Sarah- mondom meglepetten- Mi történik? Hogy kerülsz ide?
És a – nem tudom, hogy fejezzem ki magam- a hasad?</div>
<div class="MsoNormal">
Sarah ebben a pillanatban összegörnyed, és rémisztő
hangerővel elkezd kiabálni. Leül a földre, két lábát terpeszben maga elé rakja.
Fújtat és nyögdécsel. Oda akarok hozzá menni ,segíteni, de nem bírok felkelni,
valami erő a földhöz tapaszt. Hosszú percekig nézem, ahogy szenved, utána meghallok
egy kísértetiesen magas sírást. Egy baba, egy kisbaba. És él! Sarah magához
emeli az újszülöttet, és bepólyálja egy számomra addig láthatatlan takaróba. Volt
feleségem combja között rengeteg vért látok, a gyermek is véres, de így is ki
tudom venni, sűrű sötét haját. Ekkor Sarah a gyermekkel a karjában feláll, és
leguggol mellém, hogy láthassam a kicsit.</div>
<div class="MsoNormal">
- Nézd, Richard, nézd! Kislányunk született! Hát nem
tündéri?!- mondja mosolyogva.</div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://fc06.deviantart.net/fs36/i/2008/274/7/7/Sweet_Baby_Face_by_Evil_Witch_Inside_Me.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://fc06.deviantart.net/fs36/i/2008/274/7/7/Sweet_Baby_Face_by_Evil_Witch_Inside_Me.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
Ránézek a bebugyolált aprócska újszülöttre, aki már mostanra
abbahagyta a sírást. Ahogy így nézem, valóban, tündéri, gyönyörű gyermek,
világos tejszerű bőrrel. Egyszercsak azonban a gyermek kinyitja a szemeit, és
nem hiszem el amit látok: Nagy, hideg, kék szempár tekint vissza rám. Olyan, mintha Hannah-t látnám a
kicsiben. Elhúzódom.</div>
<div class="MsoNormal">
- Richard, fogd meg a lányodat!- mondja Sarah vidáman.- Na,
gyerünk!</div>
<br />
<div class="MsoNormal">
Nem tehetek mást, elfogadom a gyermeket, és magamhoz
ölelem. A csecsemő jéghideg, még a puha takarón keresztül is érzem. Egyszerre a
baba kék szemei üveggé válnak, egy pillanattal később az egész gyermek átlátszó
szilánkokra hullik szét, kezemben csak a pólya marad. Felnézek Sarah-ra, de már
nincs sehol.</div>
Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-86917342487504731132014-06-16T11:14:00.001-07:002014-06-16T11:14:50.463-07:0022. fejezet: Ártalmatlan teremtés<div class="MsoNormal">
<a href="https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTy2JmfPGpYCTBMWpBwKt-_-TOF0Sm9GcfEq-AePL7Z5i6S0LY9" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="179" src="https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTy2JmfPGpYCTBMWpBwKt-_-TOF0Sm9GcfEq-AePL7Z5i6S0LY9" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Még mindig a padlón hasalok, ahova Jenny lökött le. Az ajtó
felé nézek, és látom, ahogy Hannah belép a szobába. Hosszú sötét haja egyenesen,
hullámok nélkül omlik a vállára. Ugyanazt a hálóinget viseli, amelyet az
intézetben megszoktam rajta, és ugyanabban a papucsban van. Valahogy azonban
mégis más, mint amilyen szokott lenni. Ahogy egyre közelebb jön, látom, hogy arca
megtelt színnel, a sápadtságát felváltotta egy egészséges világosbarna
árnyalat. Hannah megáll a húga mellett. Mary csak pár centivel alacsonyabb
nála, de látszik, hogy évekkel fiatalabb, és sokkal sápadtabb, mint a nővére.
Próbálom észben tartani, hogy Mary halott, de olyan képtelenségnek tűnik, hogy
mindig emlékeztetni kell rá magam. Egész életemben harcoltam mindenféle
természetfölötti erőket támogató szervezetek ellen. Szellemek, démonok,
élőhalottak. Szkeptikusságom sose ingott meg. Nem, egyszerűen kizárt, hogy
ilyenek létezzenek. Mégis… a saját két szememmel látom, hogy itt áll előttem.
Ez nem szemfényvesztés. Vagy teljesen megőrültem.<br />
<div class="MsoNormal">
Hannah leguggol mellém, és átfordít a hátamra. Keze most nem
hideg, hanem forró, szinte izzik, még az ingemen keresztül is érzem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Mit tettetek vele?- kérdem elhaló hangon. Már nincs erőm
az erélyességhez.</div>
<div class="MsoNormal">
- Méghogy mi mit tettünk vele?- kérdez vissza Mary- Te és a
kis bandád készítette ki. Mit gondolsz, miért volt olyan hideg? Nem volt vele
senki, aki szerette volna, a családja, én! Az ocsmány, hűvös cellájába volt
zárva, szinte egész nap. Mi melegítette volna fel? Elvettétek tőle, az egyetlen
embert, akit valaha szeretett! Engem!- ahogy beszél, sírásba fordul a hangja</div>
<div class="MsoNormal">
- Én szerettem őt- mondom- bármit megtettem volna érte,
érted- Hannah szemébe nézek</div>
<div class="MsoNormal">
- Hazudsz!- pirít rám Mary- Ha szeretted volna, hagyod, hogy
az egyetlen megmaradt családtagjával maradhasson. De te elvetted őt tőlem.</div>
<div class="MsoNormal">
- Embereket ölt, nem volt más választásunk!- mentegetőzöm</div>
<div class="MsoNormal">
- Gyerek volt még!- üvölti Mary- Egy ijedt gyerek. Megbánt
mindent, amit tett. Igaz, Hannah, megbántad?</div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://fc08.deviantart.net/fs70/f/2013/116/2/9/bloody_knife_by_moonglowlilly-d635lz0.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://fc08.deviantart.net/fs70/f/2013/116/2/9/bloody_knife_by_moonglowlilly-d635lz0.png" width="320" /></a>Erre Hannah feláll mellőlem, elveszi Jenny kését, a mögöttem
megkötözött Marienne-hez és Rickhez sétál, és egymás után pontosan a szívükbe
döfi a kést. Látom, ahogy vörös vérük egyre terjed fehér köpenyükön. Hannah
hidegvérrel húzza ki a kést a portásból, és visszasétál mellém. Leguggol, felemeli
a kést, és egy finom mozdulattal kettévágja az ingem a nyakamtól a derekamig. Átlép rajtam az egyik lábával, és az
ágyékomra ül. Kezeivel széthúzza a kettévágott ingem, hasamon hosszú vékony
vágást látok. Felnézek Maryre, aki elégedetten mosolyog.</div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- Most a nadrágja jön, nővérkém!- mondja édesen. Hannah
visszamosolyog Maryre- Az én nővérem a legártalmatlanabb teremtés a Földön. Te
is láthatod, doki!- ezzel gúnyos kacajban tör ki, hangja természetfeletti
magasságokba szökik. Nem olyan, mint egy emberé. Hanem, mint egy halotté. Egy
szellemé.</div>
Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-26205407374967407722014-05-26T10:39:00.001-07:002014-05-26T10:40:53.915-07:0021. fejezet: Mégis, mit képzeltek?<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
Jenny közelít. Tudom, mindjárt
érezni fogom a fűrész hideg fémét a bőrömön, fájdalmamban felkiáltok majd, és
ők majd mind nevetni fognak, ahogy kezeim, lábaim, férfiasságom, vagy talán az
egész fejem a padlóra hull. Ujjonganak majd, ha látják vörös véremet egyre
gyűlni alattam. Már épp feladtam minden
reményemet, amikor Jenny a csonkításom helyett megkerült, és elfűrészelte a
köteleket, amik eddig a székhez kötöztek. Meglepetten néztem a velem szemben
álló Mary-re, miközben átmozgattam zsibbadt kézfejeimet és ujjaimat. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Na, mi az, doki? Nem örülsz a
szabadságodnak? Én örülnék a helyedben, sokáig nem lesz részed benne - mondja széles
vigyorral Mary. - Jenny, szedd le a
szájáról a ragasztószalagot! Doki, ha kiabálni mersz, vagy egyáltalán megszólalsz,
amikor nem kérdezünk, van Jenny-nél egy szép hosszú kés, az majd rendre bír…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<a href="http://media3.giphy.com/media/XJnzOsF6TcXLy/200_s.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://media3.giphy.com/media/XJnzOsF6TcXLy/200_s.gif" height="175" width="320" /></a>A mögöttem álló Jenny a számhoz
nyúl, és lehúzza róla a szalagot. Gyors, mégis rettenetes fáj. Azonban végre tudok
a számon keresztül lélegezni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Mi a fenét műveltek? Óriási
botrány lesz ebből, lányok! Mégis, mit képzeltek?- tör ki belőlem</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
Ekkor rémes fájdalom hasít a
hátamba a lapockáim között. Először nem tudom, mi történt, ám gyorsan rájövök,
hogy a Jenny-nél lévő kés volt az.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Ejnye, ejnye. Hát nem szóltam,
hogy maradj csöndben?- ingatja a fejét a holtsápadt Mary.- Csak a feltett
kérdésekre válaszolhatsz. És csak az igazat mondhatod! Minden egyes hazugsággal
nő a fájdalmad. Hidd el, az a szép kés, még csak a kezdet- folytatja vigyorogva
a lány. – Tehát első kérdés: Mit gondolsz Hannah-ról?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Őőő, Hannah egy rendkívüli
lány. Soha nem találkoztam, még hozzá hasonló emberrel.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- És ezért akarod őt megdugni?
Válaszolj!- parancsol rám ingerülten</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Én nem….soha…</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Rossz válasz! Jenny! – még
mielőtt tiltakozhatnék, Jenny ismét belevág a hátamba a késsel. Rosszullét
kerülget a kínzó fájdalomtól.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Hannah szép lány, de a betegem,
nem nyúlhatok hozzá!- mondom mentségeket keresve</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Ez így van, nem nyúlhatsz
hozzá! De megtennéd?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Én….jól van, jól van, igen, bevallom…szoktam álmodozni ilyenekről.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Perverz állat!- üvölti Jenny
mögülem.- Tudtam, hogy mire megy ki a játék. Engem is meg akart döngetni.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Én nem! Jenny, sose gondoltam
ilyesmire.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Mert én csúnya vagyok. Nem igaz, doki? Magának nem tetszik a
rusnyaságom. Ronda vagyok, igaz?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Dehogy, Jenny, ilyet sose
mondtam.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRzgopeJLW8zAwP-tbluWU3_Gey04HA0Or9Wo3lHX3egNZ3VGUH" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRzgopeJLW8zAwP-tbluWU3_Gey04HA0Or9Wo3lHX3egNZ3VGUH" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- hazudsz!- mondja, és ezzel
belevág a derekamba, és közben nekem feszül, kidöntve ezzel az egyensúlyomból.
Elterülök a földön, és éreztem, ahogy Jenny belém rúg egyet.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
Próbálom feltolni magam ülő
helyzetbe, de Jenny a lábával visszataszít a földre, és ott is tart.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Állj, állj, állj! Jenny, állj
le a személyeskedéssel! Nem rólad van most szó- szól közbe Mary</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Sajnálom, főnök. - szegezi a
földre tekintetét Jenny, de a lábát még nem veszi le a nyakamról</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Főnök?- kérdezem meglepetten,
fejemet kissé felemelve a földtől - Hogyhogy főnök? Ez egy tizenöt éves
kislány, ráadásul halott. Mi a fészkes fene folyik itt? Jenny, miért
engedelmeskedsz neki?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Nem megmondtam, hogy kuss?-
kérdi mérgesen Mary- Most viszont ideje levetkőzni, doki!- folytatja, és közben
elmosolyodik. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Eszem ágában sincs levetkőzni!-
mondom határozottan.</div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
- Pedig rettentő nagy itt a hőség!-
válaszolja Mary, utána elkiáltja magát: - Hannah, gyere be, gyorsan! Van itt
egy férfi, akit levetkőztethetsz! Tudom, hogy már alig várod!</div>
Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-40232537041973997062014-05-13T12:33:00.000-07:002014-05-13T12:33:15.277-07:0020. fejezet: Megkötözve Egy sötét szobában ülök. Csak az orromon át tudok, lélegezni, számat leragasztották. Meg se tudok moccanni, olyan erősen kötöztek a székhez. Semmit nem látok, így csak az emlékeimet használhatom támpontként. Emlékszem, hogy láttam Hannah-t és Jenny-t. Vajon hogy kerültek ide? És ami még fontosabb: Miért kötöztek ide? Miért akar nekem Hannah ártani? Én mindig rendes voltam vele, sose büntettem meg jobban, mint ahogy kellett ahhoz, hogy tanuljon a hibáiból. Most meg ellenem fordult. Biztos vagyok benne, hogy Jenny volt a felbujtó, ő vette rá Hannah-t a szökésre, és ő volt az, aki az ágyába kényszerítette. Már amikor először megláttam az udvaron, tudtam, hogy bajok lesznek vele, de sose gondoltam, hogy ellenem fordítja azt, aki a legfontosabb számomra. Hannah odaadta magát neki, nekem sohasem hagyta, hogy megérintsem. Pedig álmaimban Jenny helyett én ültem rajta, én csókoltam, ahol csak értem. Ráadásul Jenny meg akar ölni engem, ezt világosan megmondta. Mit vétettem én ellene? Talán az a problémája, hogy nem hagytam, hogy börtönben rohadjon meg? Vajon tényleg ennyire ostoba?<br />
Nem tudom, mennyi ideje lehetek itt, de úgy vélem már órák óta, hiszen végtagjaim elzsibbadtak. Korog a gyomrom, reggel óta semmit nem ettem. Rémesen érzem magam, megalázva, szabadságomtól megfosztva. Mindig szabad embernek éreztem magam, azt tettem, amit szerettem, a munkám is olyan volt, amit örömmel csináltam. És már évek óta a magánéletemben is szabad voltam. És most itt vagyok, lekötözve.<br />
Egyszer csak látom, hogy fény szűrődik be a szobába. Kinyithatták az ajtót, de senkit nem látok. Pár pillanat múlva megpillantok egy világos alakot, ahogy szinte lebegve közelít felém, hangtalanul. Gyorsan odaér elém, és megáll úgy fél méterre tőlem. Világos szőke haja lazán hull a vállára, nagy, fehér lepel fedi a testét. Tejfehér az arca, mint egy halottnak. Mary az, Hannah húga. Most már semmit nem értek, ő hogy kerül ide?<br />
<a href="https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQ6qy4p6ARn6xjN2qwza6I8LduxJ_IweQA1X1fizQOaaYOsN9CyJw" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQ6qy4p6ARn6xjN2qwza6I8LduxJ_IweQA1X1fizQOaaYOsN9CyJw" /></a> - Örülök, hogy megint látlak- kezdi bájos hangon mosolyogva, fehér fogait kivillantja. – Maga is hasonlóan örül a találkozásunknak, igaz?<br />
- Mmmm- próbálok válaszolni, de a ragasztószalag nem enged.<br />
- Nem értem kristálytisztán. Talán ez majd segít, hogy összeszedje a gondolatait. – mondja, és utána erősen a lábamra tapos egyszer, kétszer háromszor. Rettentően fáj. Megint próbálok mondani valamit, de csak nyögéseket hallatok.
- Jól van, jól van, ne olyan hevesen, dokikám! Mindent szép sorjában. Most azon jár az a szép buksid, hogy vajon mit keresek én itt, és miért is vagy idekötözve. Emlékszel a telefonbeszélgetésre, amikor az egyik ápoló azt mondta, hogy „Nincs Hannah nevű betegünk”- mondta Marienne nővér hangján. Igen, már gondolom kitaláltad, hogy én voltam az. Leütöttem a portást, és az ápolónőt, de ne aggódj, nem lett komolyabb bajuk. Ők is itt vannak. Jenny kapcsold fel a kisvillanyt!<br />
Kis fény gyúlt, és balra tőlem láttam, ahogy Marienne nővér és Rick, a portás egymásnak háttal ülnek, összekötözve, eszméletlenül. Próbáltam megszólalni, de nem tudtam.<br />
<a href="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQfwf11tNVxLthfwVTZESZJ2Aoamr_-HgewmjRHIh1XHtVJlDaBYg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcQfwf11tNVxLthfwVTZESZJ2Aoamr_-HgewmjRHIh1XHtVJlDaBYg" /></a> - Nyugi, nyugi. Nincs semmi bajuk, ahogy önnek sincs. A lényeg, hogy sikerült megszöktetnem a nővéremet.<br />
- És engem is!- szólt közbe az ajtóból Jenny rekedtes hangján. Kócos barna haja, és sötét szemei már távolról jól láthatóak voltak. Ő is közelebb jött, és amikor odaért Mary mellé, a nála alacsonyabb lány vállára tette a könyökét- Tetszett a kis bemutatónk, amit Hannah-val adtunk elő?<br />
-Mmmm – próbáltam megszólalni, és éreztem, ahogy az erek kidudorodnak a homlokomon<br />
- Psssszt! Felébreszted a halottakat ezzel az ordibálással!- mondta Jenny, erre a mellette álló lány mogorván nézett rá.- Bocsi, Mae, nem úgy értettem!- ezzel mindketten nevettek.<br />
- Szép lány a nővérem, igaz? – folytatta Mary- minden férfi őt akarja. De őt senki nem kaphatja meg, és aki be akarja őt mocskolni, azt megbűnhődik. – Jenny, kérlek, hozd ide a fűrészt, el kellene kezdenünk még éjfél előtt!<br />
-Mmmhmmm- nyöszörögtem, egész testemet megfeszítettem, és próbáltam kiszabadítani magam a kötésből. Semmi értelme nem volt, csak a szék reccsent meg egy kicsit.<br />
- Csitt! Ne hangoskodj, vagy azt akarod, hogy Hannah felébredjen már az első szánalmas sikolyodra? Hidd el, lesz belőle jó sok…Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-61960890659583521982014-04-11T11:55:00.000-07:002014-04-11T12:02:17.695-07:0019. fejezet: Használd az ujjaid, bébi! <div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ó, drágám, olyan jó
végre veled. Csak te és én ebben a puha ágyban, mindketten mezítelenül. Combomon
érzem combod puha, hideg, hibátlan bőrét, ahogy hozzád bújom. Csókollak, ahol csak
tudlak. Csókolom ajkaidat, azután egyre lejjebb haladok. Számmal érintem hófehér
nyakad vonalát majd a kulcscsontodat mindkét oldalon. Kezeimmel finom, sápadt
melleidet masszírozom, beleférnek a tenyerembe. Érzem, hogy te viszont a hátsó
felemet kezded felfedezni. Ujjbegyeidet a gerincemen végighúzod, én ebbe
beleborzongok. Eléred a fenekemet, és jó erősen megmarkolod azt. Erre én még
hevesebben kezdelek csókolni. Nem bírod tovább így, felém kell kerekedned.
Ráülsz a hasamra, hideg hátsód lehűti felhevült testemet. Lehajolsz, hogy
megcsókolj, melled közben súrolja nyakamat. Hosszú fekete hajad a vállaimat
csiklandozza! Lejjebb kell csúsznod, hogy kényelmesen ülj, így az érzékeny
pontomra helyezkedsz. Mozogni kezdesz rajtam, és én már alig bírom nyögések
nélkül. Használd az ujjaid, bébi! Nem válaszolsz, hiszen nem tudsz. Mosolyogsz,
hatalmas kék szemeid bujaságról árulkodnak. Ujjaidat a szádhoz emeled, hogy
megnedvesítsd. Ám ekkor hatalmas robajjal kinyílik az ajtó. Hannah lehuppan
mellém, én magamra húzom a paplant, de ő nem teszi ugyanezt: csupasz teste
fehéren világít tovább a félhomályos szobában. Kopaszodó középkorú férfi lép be
rajta, arcára a döbbenet festi a jellemző vonásokat. Szeme elkerekedik, szája
kissé kinyílik.Mi….mi folyik itt? –
kérdezi hitetlenkedve – Jenny, mit művelsz Hannah-val? Hogy képzeled? Ez,
egyszerűen undorító! Azonnal, keljetek ki az ágyból, visszamegyünk az
intézetbe! Öltözzetek fel, egy kettő! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Uram! Nem tudom,
kicsoda Ön, de ez itt egy magánlakás, ahol én és a barátnőm, Hannah éppen
aludni készültünk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Aludni, mi?!- kérdi
felháborodva, szemét le nem véve Hannahról, egész pontosan a melleiről.- Mit
akar tőled ez a nő? Tudod, hogy velem kell jönnöd! Az intézetben van a helyed.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->A barátnőm néma,
úgysem fog magának válaszolni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Tudom, hogy Hannah
néma! Ő az én paciensem 10 éve! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Magának elment az
esze!- mondom már egyre erélyesebben!- soha nem láttuk még magát, igaz édesem?-
kérdem, és Hannah bólínt. Erre a férfi közelebb lép az ágyunkhoz, és a kezét
Hannah felé nyújtja.</div>
<a href="http://www.wnyc.org/i/200/0/l/80/photologue/photos/tied_up.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://www.wnyc.org/i/200/0/l/80/photologue/photos/tied_up.jpg" /></a><span style="font-size: 12.0pt;">- Takarodjon innen!- üvöltöm. Erre Hannah ölő helyzetbe tolja magát,
talpát a fenekéhez húzza, és a következő pillanatban ráveti magát a férfira,
aki elvágódik a földön. Hannah ráfekszik, vállait a padlóhoz tapasztja, csupasz
ágyékát a férfi combjain nyugtatja. Én belenyúlok az éjjeliszekrénybe, egy
vattára étert csepegtetek, odaszaladok az ágy másik oldalához, és a férfi
orrához szorítom a bódító szert. A férfi azonnal elkábul. Felállítjuk és egy
üres székbe helyezzük. Kezeit hátravetve odakötözzük egy erős madzaggal a
mellkasánál és a lábainál. </span><span style="font-size: 12pt;">Száját letapasztjuk egy ragasztószalaggal. </span><span style="font-size: 12pt;">Amikor végzünk, felegyenesedünk, még mindketten
anyaszült meztelenül állunk egymással szemben. Átölel és hideg ajkaival
megcsókol. Amikor abbahagyja, lágyan odasúgom a fülébe: „A dokinknak annyi” –
és visszacsókolok.</span>Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-48176530913696594522014-03-26T09:20:00.000-07:002014-03-26T09:20:21.720-07:0018. fejezet: A tükör<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<a href="http://gardeningcanuck.files.wordpress.com/2013/03/dscn1268.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="259" src="http://gardeningcanuck.files.wordpress.com/2013/03/dscn1268.jpg" width="320" /></a>Amikor megcsörrent a vekker, és lassan kinyitottam az alvástól még nehézkes
szemeimet, az egész szobát betöltő fényáradat fogadott. Az ablakon át hatoltak
be a fénysugarak. Este elfejtettem behúzni a sötétítőket, így csak egy vékony
csipkefüggöny szűrte meg a szobába áramló nyári napfényt. Az óra még csak
7:30-at mutatott, de a július elejei Nap már egy órája felkelt. Felültem és
kinyújtóztattam kezeimet. Csontjaim ropogtak a hosszú éjszakai mozdulatlanság
után, és megteltek élettel. Felkeltem, és a fény forrása felé sétáltam.
Elhúztam a függönyt, és kinyitottam az ablakot. Friss, virágillatú levegő
tódult be a szobába és a tüdőmbe. Langyos szellő simogatta az arcom, és a
hátam, mikor megfordultam. A fürdőszobába belépve magamat pillantottam meg a
tükörben. Közelebb léptem, hogy szemügyre vegyem, ezt az enyhén kopaszodó,
élete teljében lévő arcot. Még mindig egy jóképű férfi nézett vissza rám, de
már rég nem azokkal az élénk, kíváncsi szemekkel, mint annakidején. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<a href="https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRB8-ks2htbxPUYvu9n0ItBXWd5FfJAvSEp0lHHg3-5pFpfseql" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://encrypted-tbn2.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRB8-ks2htbxPUYvu9n0ItBXWd5FfJAvSEp0lHHg3-5pFpfseql" width="189" /></a>Azután megláttam valamit a hátam mögött. Először csak homályosan
látszódott, aztán ahogy hunyorítottam egyre élesebbe rajzolódott ki a
körvonala. Egy világoskék alak állt ott, hosszú fekete hajjal, rezzenéstelen
arccal meredt rám a tükörből. Embernek tűnt, de valami hiányzott belőle, ami
emberivé tette <span style="text-indent: 35.4pt;">volna. Becsuktam a szemem, abban reménykedve, hogy mikor újra
kinyitom, eltűnik. ”Nem lehet itt, nem lehet itt Hannah, ez képtelenség”-
gondoltam, és felnyitottam a szemem. Az ijedtségtől minden levegő kiszorult a
tüdőmből, képtelen voltam lélegezni. Mialatt csukva volt a szemem, a lány
közelebb jött, és már közvetlenül a hátam mögött állt. A vállam fölött láttam a
sápadt arcot, és ekkor vettem észre, hogy a tengerkék szemek íriszéből
hiányzott a pupilla. Ez volt tehát, ami hibádzott a valódiságában. „Ezt csak
képzelem, ezt csak képzelem”- ismételgettem magamban, de a hideg fuvallat a nyakamnál
Hannah minden egyes lélegzeténél az ellenkezőjét bizonyította. Ezután éreztem,
hogy két kőkemény, jéghideg márványkar a derekamat érinti, körbefonja és
szorítja. Egyre csak szorosabban és sorosabban karolt, szörnyű fájdalmakat
okozva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.4pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.4pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Engedj el!- nyöszörögtem<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.4pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.4pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Soha – suttogta a
lány, és éreztem jéghideg leheletét a hátamon- Az enyém vagy, az enyém maradsz
örökre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.4pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.4pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ki vagy te? Mit
akarsz tőlem?- kérdeztem, és ekkor sikerült kissé megfordítanom a törzsemet,
hogy a saját szememmel is láthassam, amit eddig csak a tükörben. Amikor végre a
fejemet is elfordíthattam, és ránézhettem a lányra, nem volt ott semmi. Csak a
fehér csempék csillogását, és az ajtót láttam. Hannah eltűnt, a kezei többé nem
szorítottak. Hangosan ziháltam, ahogy megint tudtam lélegezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Nem mertem visszanézni a
tükörre, féltem, hogy újra ott lesz a lány, folytatja a szorításomat,
satukezeivel kiszorítja belőlem a szuszt, és itt halok meg a saját
fürdőszobámban. Végül mégis belenéztem a tükörbe. Nem állt már ott senki, de az
ajtó, amelyet az előbb még biztosan zárva láttam, most nyitva volt. Kirohantam
a fürdőszobából, be a nappaliba. A telefonért nyúltam, és remegő kezekkel az
intézetet tárcsáztam. Egy női hang szólt bele:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.4pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.4pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Halló! Berton Faith
Elmegyógyintézet<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 53.4pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 53.4pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Halló, Marienne, Dr
Dannon vagyok. Hannah bent van, minden rendben vele?- kérdeztem idegesen<o:p></o:p></div>
<span style="font-size: 12pt;">Doktor úr, kire gondol?- kezdte értetlenül Marienne nővér.- Nincs Hannah
nevű betegünk…</span>Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-25900300558320822252014-03-06T11:30:00.000-08:002014-03-06T11:46:08.766-08:0017. fejezet: Jenny<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Mr. Dannon, jöjjön
kérem, megérkezett az új beteg. – közölte Marienne, miután belépett az
irodámba. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
A fiam még mindig engem ölelt, feje a vállamon nyugodott, és hallottam az
egyre halkuló szipogását. Ám mikor a nővér belépett, kénytelen voltam eltolni
magamtól. Szembeálltam vele, vállait fogtam és mélyen a szemébe néztem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Patrick, most muszáj
mennem. Az lenne a legjobb, ha hazamennél. A rendőrség már valószínűleg
nálatok van – reméltem, a fiam tisztában volt vele, hogy ő az elsőszámú
gyanúsított, hisz ő volt Mary-vel a fészerben, mikor a tragédia történt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Tudom. És nagyon
félek. Mi lesz ha azt hiszik, hogy én gyújtottam fel Mary-t?- kétségbeesetten
nézett rám.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem lesz könnyű
menet, de az igazságnak mindig győznie kell. Biztos vagyok benne, hogy belátják,
te sose tennél ilyet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Még utoljára megöleltem,
mielőtt elhagyta volna az irodámat. Féltő szülőként néztem utána, ahogy
bezáródott mögötte a nagy faajtó. Egy tehetetlen apa voltam csupán, aki még
arra se képes, hogy biztonságban tartsa a fiát. Tudtam, hogy bármikor újra
megpróbálja majd megölni őt Mary. A lány, aki már halott, de a szelleme veszély
Patrick-re nézve. Micsoda sületlenség, és mégse tudtam kiverni a fejemből.
Képtelenségnek tűnt minden, ami az utóbbi napokban körülöttem történt, de láttam Mary
szellemét, biztos voltam benne, hogy láttam, és nem csak képzelődtem.
Gondolataim képtelen folyamát Marienne szakította félbe:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Doktor úr, most már
tényleg jönnie kellene! Az új betegünk valószínűleg már halálra fagyott
odakint, ám addig nem hozhatják be az épületbe, amíg ön nem köszönti. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ki volt az az
elvetemült, aki ezt a szabályt hozta?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ön, uram- mondta
Marienne lehajtott fejjel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Levettem a tartóról
a fekete szövetkabátomat, és egy mozdulattal felvettem. Kimentünk az irodából,
át a folyosón, le a lépcsőn. Eközben Marienne az új paciensünk adatlapját
tartotta a kezében, és fel is olvasta nekem azt:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Az új betegünk neve
Jennifer. Jennifer Blobs. 1990. március 8-án született, 20 éves. Anyja belehalt
a szülésbe, az apja ötéves korában elhagyta, így a nagyszülei nevelték.
Kiskamasz korában elkezdett lógni az iskolából, és utcagyerekekkel
vandálkodott. Gyújtogattak, törtek- zúztak. Alig járt haza, és akkor is ittas
volt. Heroin-túladagolás miatt kórházba került, ahol egy párnával megfojtotta a
szobatársát. A bíróság mentálisan zavartnak ítélte. – mire a nővér befejezte a
felolvasást, már a kapu előtt álltunk, és megláttam az egyik ápoló mellett ácsorgó Jennifert.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://cdn03.cdn.justjared.com/wp-content/uploads/2012/10/collins-break/lily-collins-mortal-instruments-break-in-toronto-02.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://cdn03.cdn.justjared.com/wp-content/uploads/2012/10/collins-break/lily-collins-mortal-instruments-break-in-toronto-02.jpg" height="320" style="text-indent: -18pt;" width="255" /></a>A lánynak vállig érő
barna haja volt, és bozontos szemöldöke alatt sötét szemeket pillantottam meg.
Alacsony termete és vékony, beteges testalkata ellenére cseppet sem tűnt
törékenynek. Koszos kabátját és
rongyos, bőszárú nadrágját látva, mindenki tudhatta, hogy egy lecsúszott fiatal
lánnyal van dolga. Zavart tekintettel mérte végig az udvart, és ahogy egyre
közelebb értem, láttam a megvető pillantást a szemében. Nem tudott nyugodtan
állni, egész teste remegett, Egyszercsak rekedtes hangon megszólalt:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> -</span><span style="text-indent: -18pt;">- </span><span style="text-indent: -18pt;">Dokikám, szóval maga
szabadított ki a dutyiból. Köszönöm szépen, de nem kellett volna. </span><span style="text-indent: -18pt;">Tökéletesen
meg lettem volna elégedve az életfogytiglan büntetésemmel. De azért
bemutatkoznék.- ezzel remegő kezét felémnyújtotta, és a kabát alól kilátszódott
az alkarja, amelyet számtalan szúrásnyom, kékeszöld és vörös elszíneződés
csúfított. – Jennifer Blobs, hívhat Jennynek</span><br />
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Richard Dannon –
viszonoztam a kézfogást. – Most bemegyünk az épületbe, gondolom már nagyon
fázol.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ugyan már, szörnyű
forróság van itt.- mondta. Tudtam, hogy ez is egy elvonási tünet, tehát nem
lepődtem meg.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Azért bemegyünk, és
a nővér megmutatja a szobádat. Marienne, vidd Jenny-t a Hannah melletti szobába,
kérlek!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hannah?- kérdezte
Jenny.- ez vicces. A gyerekkori barátnőmet is így hívták. Tiszta bolond egy
csaj volt. Azt hiszem, felgyújtotta a családját vagy valami ilyesmi. Csak nem ő
az?! Milyen poénos lenne!- és nevetett, sárga fogait megvillantva<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hannah Rivers?-
kérdeztem kétkedve<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Igen, a kis Hannah
Rivers, a gyilkos. A húga hatalmas ribanc lett. Az az egész család furcsa, tele piszkos ügyekkel!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Jenny! Ne szidj
másokat! Te is borzalmas dolgokat követtél el!- mondtam, ám a fejemben csak a
különös egybeesés járt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Én semmit nem
követtem el! Csak a nagyanyám találta ki az egészet, hogy megszabadulhasson
tőlem! Vén banya!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ezt ne most
beszéljük meg, Jenny! Felmész a szobádba, és kipakolsz. Marienne, kérlek most
már tényleg vidd fel a kisasszonyt!- adtam ki az utasítást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Ekkor megláttam, hogy az öreg Rose szaladt felém, kusza, ősz haját a szél
lobogtatta. Megállt, kifújta magát, és szavalni kezdett:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i>Két kislány a szakadó esőben látszik,<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i>Az egyik a fagyos tűzzel játszik,<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i>A másik sátánok kegyeiért imádkozik<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i>Emberek halnak meg kezeik között,<o:p></o:p></i></div>
<i><span style="font-size: 12pt;"> Démonok szálldosnak fejük fölött</span></i>Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-9236429578129050412014-02-23T09:33:00.000-08:002014-03-06T11:45:47.250-08:0016. fejezet: Kéjenc<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<a href="https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTLQm3UFYFgqSoXm7MP947ISo-TuR19ibV99-NhlBXB-iBEWKgA" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTLQm3UFYFgqSoXm7MP947ISo-TuR19ibV99-NhlBXB-iBEWKgA" style="text-indent: 18pt;" width="212" /></a>Becsuktam a szemem, fejemet erősen megráztam, és a következő pillanatban az
íróasztalom előtt találtam magam, szemben velem Hannah ült, zavartan
méregetett, miközben én próbáltam visszatérni a <span style="text-indent: 18pt;">valóságba. Nehéz volt, hiszen a
kép az alattam fekvő meztelen lányról, és a helyébe lépő vénasszonyról élesen
beivódott az agyamba. Még éreztem Hannah puha melleit a mellkasom alatt, hosszú
haja simogatását a testemen, hideg ujjai érintését, és emlékeztem a ráncos Rose
látványára, ahogy alattam hevert az asztalon. Olyan élethűnek tűnt, ami pár
perccel azelőtt történt, éreztem férfiasságom elégedettségét, a bizsergést, mint mindig
szeretkezés után. Mégis kezdett elhalványodni az emlék, ahogy egyre jobban
próbáltam felidézni a történteket. Álom lett volna? De hát nem is aludtam. Viszont
a valóság se lehetett. Az undor, amit akkor éreztem, amikor az öreg hölgyre
gondoltam, hányingert keltett bennem. Nem, ez nem lehettem én, ilyet sose
tennék, sose feküdnék le egy paciensemmel, főleg nem egy öregasszonnyal, Hannah
persze már más kérdés. Nem, ő szintem még gyerek, ilyen eszembe se kéne, hogy
jusson. Borzalmasan éreztem magam, legszívesebben elbújtam volna a szekrénybe,
és soha többet nem jöttem volna elő. Hannah viszont ott ült velem szemben,
mondanom, tennem kellett valamit.</span><br />
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Szóval, Hannah, hogy
érzed magad?- tettem fel az erőltetett kérdést. Erre ő fogott egy darab papírt,
tollat ragadt és körmölni kezdett. Pár pillanat múlva odanyújtotta az írást:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
ÉN IS ÉLVEZTEM-, olvastam, és ledöbbenve a lányra néztem, aki kéjes
vigyorral az arcán nézett vissza rám. Ekkor újra megráztam a fejem, hisz nem
akartam hinni a szememnek. És mikor megint ránéztem a papírra, egy egyszerű OK
fogadott, ahogy mindig, amikor ezt a kérdést feltettem. Lesápadtam, nem tudtam,
mi történik velem. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt; text-indent: 17.4pt;">
Amikor azonban újra szólhattam volna, a fiam
rémült arccal, és koszos, könnyes arccal rontott be az irodába, mellette az
egyik nővér, akinek láthatólag nem sikerült lenyugtatni őt. Felálltam a
székemből.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
- Apu, azonnal gyere, Mary-
kifújta magát, és ekkor láttam, hogy amit az előbb kosznak véltem, az igazából
korom volt.- felgyújtotta a fészert!- mondta, és sírni kezdett.- Apu, ő is bent
volt, semmit nem tehettem- közelebb lépett, és hozzám bújt, éreztem, hogy már
nem is akarja visszatartani a megállíthatatlan könnyeit<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Marienne, azonnal
vidd ki Hannah-t – utasítottam, hisz a lány húgáról volt szó. Nem akartam, hogy
hallja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Amikor azonban a nővér megfogta a lány karját, hogy kivigye a szobából, az
rángatni kezdte a szorító kezet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem megyek sehova, a
húgom meghalt, ti tettétek, tudom, hogy ti tettétek!- kiáltotta, és én
elképedve néztem. Megszólalt, valóban megszólalt! Csoda történt<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hannah- kezdtem értetlenül - te
újra beszélsz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Apu – szolt közbe a
fiam fejét felemelve a vállamról, szemei még mindig könnyesen-, mi van veled? Semmit nem mondott. Ő néma.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Az előbb megszólalt-
feleltem, ám amikor újra körbenéztem az irodában, már csak mi ketten maradtunk
ott. Fiam zavart pillantását látva folytattam legyintve- nem érdekes, biztos
csak rosszul hallottam.. De miért ilyen kormos az arcod? A tűzoltók engedték,
hogy bemenj? – kérdeztem elkerekedett szemekkel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem. –lehajtotta a
fejét - Én is bent voltam, mikor megtette. Azt mondta jó buli lesz…. Nem tudom, miért tenne,
olyan aranyos lány volt, nem akarhatta, hogy én is bent égjek. Meg kellett
volna állítanom. Ehelyett elfutottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Patrick- kezdtem, és
átöleltem a fiamat- a lényeg, hogy te jól vagy. Nem tehettél semmit.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<span style="text-indent: -18pt;">Az a nőszemély valóban megtette. Fel akarta gyújtani a fiamat. De honnan tudhatta vajon, hogy mi </span><span style="text-indent: -18pt;">történt Hannah és köztem. Hisz mindaz csak a képzeletemben történt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://24.media.tumblr.com/tumblr_m4tk33PZir1rxnljoo3_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://24.media.tumblr.com/tumblr_m4tk33PZir1rxnljoo3_500.gif" height="179" width="320" /></a>Ekkor az ajtónál női
alakot pillantottam meg. Halvány volt, szinte átlátszó. Hosszú haja inkább tűnt
fehérnek, mint szőkének, de még így is felismertem Mary-t. Hallhatatlan
lépésekkel közelebb jött, és a fülemhez hajolt Szavai, mint lángcsóvák
lövelltek ki a szájából, égették a fülemet: <o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
- <i>Ne félj, betartom a
szavam, legközelebb a fiad is velem együtt ég el</i>. – suttogta, és hosszú
ujjával a sliccemre mutatott- <i>én a helyedben felhúznám azt, kéjenc!- </i>és
ezzel eltűnt<i><o:p></o:p></i></div>
Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-14055194005049272732014-02-18T09:58:00.006-08:002014-02-18T09:58:59.401-08:0015. fejezet: Táncoljunk!<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
Szép, napsütéses nap volt, az ablakokon át beszűrődő fény megvilágította az
egész társalgót. A teremben halk zene szólt, a betegek asztaloknál ültek,
játszottak, beszélgettek, vagy csak néztek ki a fejükből. Az öreg Rose a magnó
mellett táncolt, de láthatólag senki se figyelt rá. Az idős hölgy boldog foghíjas mosolyra húzta a száját , miközben esetlen mozdulatokat tett. Mikor
meglátott engem, megszólalt:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hé, Doki, ropjon
velem egyet!- mondta, és rámkacsintott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Kedves tőled, Rose,
de nem vagyok valami jó táncos<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ugyan már-
legyintett- egy ilyen vén rókának, mint én, egy ilyen fess emberrel táncolni,
mint ön, megtisztelő lenne. Na, ne legyen ilyen szégyellős, jöjjön, rázzon
velem!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<a href="http://graphics8.nytimes.com/images/2008/07/10/health/dancing_533.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="198" src="http://graphics8.nytimes.com/images/2008/07/10/health/dancing_533.jpg" width="320" /></a>Ekkor odalépett hozzám, megfogta a kezem és odarángatott az ideiglenes
táncparkettre. Először nem akartam menni, de végül megsajnáltam szegény
vénasszonyt, és beadtam a derekam. Megfogta a kezeimet, <span style="text-indent: 18pt;">és mozdulataival táncra
ösztökélt. Próbáltam a lábaimmal valami tánchoz hasonló lépéseket tettetni. A
körülöttünk lévő tapsvihar és éljenzés biztosított róla, hogy annyira nem
lehetek rossz, ám abban nem kételkedtem, hogy nevetséges látványt nyújthattunk.
Ez viszont nem számított, hisz ez egy elmegyógyintézet volt, a közönségünk
csupa mentálisan zavart emberből állt. Egy kívülálló számára ez a hely egy
borzalmas, félelmetes, szomorú hely, ám ahogy ott táncoltam, körülvéve az
ünneplő társasággal, boldog és felszabadult érzés árasztott el.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
Mindaddig, amíg meg nem láttam a
fekete hajú lányt. Mintha hirtelen egy fagyos fuvallat lengte be volna a termet. Hannah egy asztal mellett állt, és
véletlenül se nézett volna ránk, pedig rajta kívül szinte mindenki élvezte a
szerény előadásunkat. Ő viszont csak unottan támasztotta a falat. Világoskék,
lenge hálóingjét a napfény megvilágította, és sötét haja ellenére egy angyalt
véltem felfedezni a megjelenésében. Szemeivel a padlót fürkészte, és szinte
fájt, hogy nem élvezhettem kék szemei érintését magamon. Kínzásnak tűnt a
távolság kettőnk közt, az, hogy nem érezhetem azt a különleges, jeges illatot,
amit magából áraszt. Ahogy ott állt, karcsú alakja kirajzolódott a vékony ruha
alatt, kulcscsontjai tökéletes kiszögelései gyönyörű látványt mutattak. És
hosszú fekete haja tette tökéletessé a képet, ahogy az a melleit félig
eltakarva a hasa közepét súrolta az aljával. Meg akartam érinteni a keskeny
derekat, magamhoz ölelni az édes, hideg testet.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
Fiatal férfi hangja zökkentett ki a gondolataimból:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Doktor úr, magát meg
mi lelte?- kérdezte Leo Chin vigyorogva, ahogy közönségünk első sorában állt
Lisával kéz a kézben. Ha nem lettem volna épp kábult a fekete szépségtől,
megdorgálom őket az intézetben tiltott testi kontaktusért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
Ekkor vettem észre, hogy percek óta mereven állok és bámulom Hannah-t,
észre se vettem, hogy minden szempár rám szegeződött. Rendkívül kellemetlenül
éreztem magam, hogy a pácienseim előtt így kifordultam önmagamból. Ilyesminek
nem szabadna előfordulnia egy főorvosnál, magabiztosnak, kiegyensúlyozottnak
kellett hatnom. De nem ment, ha ő is a közelemben volt. Egész egyszerűen
megszűnt a külvilág, ha Hannah a közelemben volt. Csak őt akartam, őt, a haját,
a fehér nyakát, a melleit…..de tudtam, hogy ezt a pajzán gondolatot ki kellett
vernem a fejemből minél gyorsabban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Semmi- kezdtem
zavartan- csak észrevettem, hogy az egyik kedves hölgy nem csatlakozott a
mulatságunkhoz, helyette az asztalokat rongálja – hazudtam, hisz kellett valami
indok, hogy az irodámba hívhassam.- Teresa nővér, kérlek, hozd fel az irodámba
Hannah-t húsz perc múlva. Rose, köszönöm a táncot, nagyon élveztem.- mondtam,
mire Rose kivillantotta mind a 2 megmaradt fogát, miközben mosolygott- most
viszont el kell intéznem valamit. Mindenki élvezze a megmaradt szabadidejét a
vacsoráig!- és nagy léptekkel elhagytam a termet…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Húsz perc múlva kopogtatást hallottam, és Teresa nyitott be, Hannah-val az
oldalán. A nővér szó nélkül távozott, Hannah pedig megállt az ajtóban. Tudtam,
hogy nem kellett volna felhívatnom, hisz így kettesben maradtunk, kettesben
ezzel a gyönyörűen félelmetes lánnyal. De nem tudtam megállni, túl </div>
erős volt a
vágy, hogy vele lehessek.<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTlKv7EomX_cHCzbqY289icmwDe1sNE5-WOya0woN-_6n_LQWO015NbOXcC1jaBOKH2YQ2WL_eTnpCLetVLRLbyWVInPc0Hzp8Je1htEnstiDXceud79HZcqBB07Or0ohyphenhyphenNjhccHDv6iz7/s1600/Mila-Kunis.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTlKv7EomX_cHCzbqY289icmwDe1sNE5-WOya0woN-_6n_LQWO015NbOXcC1jaBOKH2YQ2WL_eTnpCLetVLRLbyWVInPc0Hzp8Je1htEnstiDXceud79HZcqBB07Or0ohyphenhyphenNjhccHDv6iz7/s1600/Mila-Kunis.jpg" height="320" width="213" /></a>- Kérlek, foglalj helyet!- mondtam komolyan. Hannah közelebb jött, ám a
szék helyett az asztalra ült, és elkezdte felhúzni a combjáig a hosszú
hálóinget. Nem lett volna szabad hagynom, de a világos, tökéletes lábak
látványa megigézett. Lerúgta a papucsát, és elfeküdt az asztalon. Felemelte a
kezét, és ujjával magához intett. Nem tudtam ellenállni, közelebb mentem, és
végigsimítottam a testén. Éreztem a domborulatokat az ujjaim alatt, és már
tudtam, hogy meg fog történni. Megcsókoltam a nyakát, utána az ajkait kezdtem
ízlelgetni. Ő egyre feljebb húzta a ruháját, és én is segítettem neki. És végül
lekerült a hálóing, és én úgy éreztem, a mennyekben járok. Magamévá akartam
tenni, és ebben senki nem állíthatott meg. Felmásztam az asztalra,
négykézláb helyezkedtem, letoltam a nadrágomat, és megtettem. Azt, amit sose
lett volna szabad….<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<!--[if !supportEmptyParas]--> Amikor végeztem, kielégülve néztem le a lányra. Ám a gyönyörű fiatal szépség helyett egy aszott vénasszony feküdt alattam. Rose vigyorgott, és láttam a 2 fogat.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<br /></div>
Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-38391606344478901742014-02-11T12:57:00.000-08:002014-02-11T12:57:36.295-08:0014. fejezet: Az égő ház<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://bergphoto.com/ee/images/burning_house-750.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://bergphoto.com/ee/images/burning_house-750.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Nem látok. Bármerre
nézek, csak a füst vesz körül, és távolabb a lángok, amelyek mindent
felemésztenek. Egy házban vagyok, kezeimmel kitapintom a bútorokat. Egy fotel
karfáját fogom, de nem merem jobban kitapogatni az formáját, hisz érzem a hőt,
a forróságot, amely pillanatokon belül bekebelezi a bútordarabot. Mikor volt
már, hogy az apa az újságját ebben ülve olvasta, míg a gyerekek a szőnyegen
játszottak az építőkockákkal? Hol van már a feleség, aki mindeközben a vacsorát
főzte, hogy 3 csemetéje és a férje megtömhesse a hasát a fárasztó nap után?
Nincs már itt semmi és senki, csak a lángok, a füst, a forróság, és én. Vagy
mégsem vagyok egyedül? Távolról hangokat hallok. Egy gyermek csengő hangját. Éppen egy verset
szaval:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]--><i>Égjen a fa, égjen
a ház, égjen minden<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt;">
<i>Az otthonom lángok közt a legszebb nekem.<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal">
Próbálom megkeresni a
gyermeket, de az érzékszerveim cserbenhagynak, a füleim, a szemeim megtelnek füsttel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ki van ott? Hol vagy
kislány? Nem kellene itt lenned, itt minden elég, és te is hamarosan hamuvá
válsz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]--><i>Szeretem a hamut,
a meleget, a tüzet,<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt;">
<i>Most legalább nem csak dermesztő hideget érzek- </i>érkezett rímekbe szedve a válasz, amit már sokkal
közelebbről hallottam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ki kell mennünk
innen, most! Kövess engem, és kijutunk élve.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->HAHAHA- jött édes
hangon a gonosz kacaj- Én már rég halott vagyok, és te is!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Ezzel rohanni kezdtem
kifelé a nappaliból, minél messzebbre a furcsa gyermektől, ám az előszobába nem
tudtam bejutni a háborgó, narancssárga lángoktól. Visszafordultam, és ahogy a
szemem kezdett hozzászokni a füsthöz, láttam, hogy egy zöld ajtó előtt egy
fekete hajú kislány áll mozdulatlanul. Körülötte nincsenek lángok, a füst is
elkerüli őt. Megfogom a vállainál, hogy bemehessek a zöld ajtón, az egyetlen
lehetséges menekülő úton, és akkor érzem, hogy a kicsiny test jéghideg.
Meglepettségemben megálltam, mielőtt kinyithattam volna az ajtót. A lány
rámnézett nagy kék szemeivel és így szólt:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Fázom. Nagyon fázom-
és felém nyújtotta egyik kezét, hogy mutassa, velem akar jönni.<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.photopatrol101.com/blog/wp-content/uploads/2011/10/littlescaredzombie.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://www.photopatrol101.com/blog/wp-content/uploads/2011/10/littlescaredzombie.jpg" width="213" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Megfogtam hát az apró,
sápadt, jéghideg kezet, kinyitottam az ajtót. Bent a kintieknél is óriásibb
lángok fogadtak minket, ám nem éreztem már forróságot csak dermesztő hideget. A
füst és a hamu is elkerült engem, pont úgy, mint a kislányt. Ahogy mentünk, az
egyik sarokban egy a hideg lánynál is apróbb kislány ült és sírt, az anyukáját
hívva. Felé indultam volna, de Hannah nem hagyta. Tudtam, ki ez a lány, jól
ismertem, miután megláttam, már az elmém tudta a nevét, de csak most ért a
felszínre a tudat. Arra mentem tehát, amerre Hannah húzott. És ekkor egy
kisfiút láttam a másik sarokban. A gyermek visított fájdalmában A lángok
mindkét oldalról bekerítették, és tudtam, hogy hamarosan azok martalékává
válik. Próbáltam megmenteni, ám Hannah nem hagyta.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span>- <span style="text-indent: -18pt;">Hagyd, Ő már a
lángoké!- és hagytam, hisz nem volt más választásom.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 7pt;"></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Továbbmentünk, mellettünk
a tűz egyre nagyobb lett, ám nem éreztem többé a forróságot, csak a fagyot,
amit a lány árasztott magából. Ezután Hannah felé pillantottam, és észrevettem,
hogy nincs már mellettem, nem fogom a kezét. Egyedül vagyok, újra érzem a
meleget, és a lángok mindjárt széttépnek….<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
- Segítség! – kiáltottam,
és éreztem, ahogy a szemem kipattan. A szoba sötét volt, és én az ágyon
feküdtem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Tudtam, hogy újra a tüzes álom kerített
hatalmába. Gyakran láttam álmomban ezt a házat, a gyermekeket, és éreztem a
forróságot és a hideget. Ennyire azonban még sose tudtam kivenni, hogy ki volt
a gyermek, aki átvezetett a szobán. Most viszont már tudtam, hogy az álom, a
sok hasonló álom Hannah-ról és a testvéreiről szól. A borzalmas eseményről. És
már sejtettem miért gyújtotta fel a házat. Hannah örökké fázik, és csak a
lángok melegíthetik fel a szívét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt;">
<br /></div>
Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-59374417817346563472014-02-09T07:25:00.000-08:002014-02-09T07:25:58.142-08:0013. rész: Uram, maga itt a legnagyobb bolond<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Jó napot, Mr Dannon,
szia Patrick- köszöntött minket Mary mosolyogva. <i>Csak egy lány… egy kislány,
egy aranyos, szőke kislány</i>- győzködtem magam<i>. </i><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
És tényleg, Mary olyan volt, mint bármely 16 éves kamaszlány. Közelebb
lépett fiam ágyához, és megsimogatta a kezét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hogy vagy, édesem?-
kérdezte aggódva, közben megfogta a fiú kezét.- Még mindig fájnak a karjaid?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Áh, semmiség,
rendben leszek- válaszolta a fiam vidáman. – És veled mi a helyzet? Hogy
sikerült a matek dolgozatod?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ahogy szokott.
Rosszul. Képzeld, Miss. Peterson meg fogja buktatni a Charles ikereket. Emlékszel, meséltem már róluk….<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
És hallgattam a két
fiatal társalgását. A tipikus tinédzser- életük lényeges témáit beszélték meg:
iskola, barátok, ellenségek, bulik. Semmi különös nem hangzott el. A fiamon
látszott, hogy boldog, végre talált magának egy barátnőt. És Mary, nos ő is
vidám volt. Semmit nem lehetett észrevenni a korábbi, gúnyos, ijesztő
magatartásából. Olyan volt, mint egy átlagos tinilány, ahogy nevetgélt és
csacsogott. És amikor néha rám nézett, akkor se láttam nyomát se annak a
pszichopata lánynak, aki rámijesztett a
lakásban. Mintha meg se történt volna mindaz. Mintha csak képzeltem volna az
egészet. Talán a képzeletem művelte az egészet. Ennyire félteném a fiamat, hogy
ilyen meséket talál ki az agyam? Ez lett volna az értelmes magyarázat, mégis
annyira élesen élt bennem a jelenet a nappaliban. És a papírfecni, amin az
üzenet állt? Az is igazi volt, bár nem tudtam volna megmondani, hol volt éppen
a darab papír a rejtélyes üzenettel. És mi a helyzet a tüzes kutyával? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Mary?- kérdeztem
zavartan – és hogy van Fire? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hogy kicsoda?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Fire, a kutyád,
mesélte Patrick, hogy így hívják.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ő Fine
(Szép/kedves). –mondta mosolyogva Mary<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Apu, sose mondtam,
hogy Fire-nak hívják. Mondta nevetve a fiam<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://ladydontfallbackwards.files.wordpress.com/2013/11/doctor-who-tennant.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://ladydontfallbackwards.files.wordpress.com/2013/11/doctor-who-tennant.jpg" height="320" width="212" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<i>Kezdek megbolondulni-</i>
gondoltam, és köszönés nélkül otthagytam Patricket és Mary-t. Jobban kell
féltenem a fiamat magamtól, mint ettől a lánytól, ebben kezdtem biztos lenni.
Beültem az autóba és az intézetbe vezettem. Az udvaron leparkoltam, és
elindultam az irodámba. Útközben benéztem a társalgóba. Joannie épp egy új
ápolóval kacérkodott, épp láttam, hogy belecsíp egyet a fiatal férfi fenekébe.</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Tudod hol találsz,
édes, ha hiányod lenne- mondta Joannie,
és kacsintva továbbállt, miközben rácsapott egyet szegény áldozata hátsójára. A
fiú meglepődve állt ott tovább, mintha a lábai gyökeret eresztettek volna.
Odasétáltam a lányhoz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Joannie, mint
mondtam az ápolók elcsábításáról?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->De doktor úr,
szörnyen hiányzik már egy kis kényeztetés. - és ezzel lenyúlt az ágyékához, és
megsimogatta ott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Joannie, hagyd abba,
azonnal!Ez nem illendő! Teresa nővér, vidd Joannie-t a szobájába, és zárd rá az ajtót!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Maga savanyú
puhapöcs!- kiáltotta Joannie, miközben elvitték a társalgóból.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
És ekkor pillantottam meg
Hannah-t, ahogy egy asztal melletti széken ült. Kivételesen nem volt egyedül.
Szemben vele egy fekete, kócos hajú, félig kínai fiú, Leo Chin ült. Előttük egy
társasjáték volt, amellyel játszottak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hannah, most te
húzol kártyát- mondta a lánynak, aki húzott egy kék lapot- Na, mi áll rajta?- csönd következett, utána a fiú újra megszólalt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->A kedvenc gyümölcsöm
a datolya, ezt te is tudod.- válaszolta a fiú.<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.iballer.com/malecelebs/miller_ezra/images/ezra-miller-photo-140.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://www.iballer.com/malecelebs/miller_ezra/images/ezra-miller-photo-140.jpg" height="320" width="209" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
De vajon mire válaszolt?
Kérdés nem volt, hisz Hannah néma. Vajon a fiú találta ki a kérdést. Nem, Leo ilyen tüneteket nem mutatott eddig. A gondolkodása szinte tiszta, nem
képzelődik, csak a múltjára emlékszik másképp, mint a valóság. 3 osztálytársát
megkínozta gyerekként, de ő állítja, hogy nem tett ilyet. És tudom, hogy nem
hazudik, Leo Chin nem emlékszik helyesen a szörnyű eseményre. Viszont azóta
mindenre helyesen emlékszik, helyesen észleli a környezetét. Valami nem
stimmel.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span>- <span style="text-indent: -18pt;">Leo. Ugye tudod,
hogy Hannah nem beszél? Nem tett fel neked semmilyen kérdést- mondtam a </span><span style="text-indent: -18pt;">fiúnak</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 7pt;"></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span>- <span style="text-indent: -18pt;">Már hogyne beszélne,
doktor úr?- nevetett széles vigyorral Leo.- Hogy lehet pszichiáter maga
süketen?- kérdezte komiszan</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 7pt;"></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span>- <span style="text-indent: -18pt;">Nem vagyok süket,
Leo, Hannah néma.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Akkor én miért
hallom őt? Bolond lennék?- kérdezte a fiú gúnyosan. – Uram, maga itt a
legnagyobb bolond, hát nem látja?<o:p></o:p></div>
Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-91724034087584556832014-02-05T10:13:00.000-08:002014-02-05T10:13:27.823-08:0012. fejezet: Patrick, Marie és Fire, a westie<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
Patrick az ágyában ült, amikor beléptem a kórterembe. Épp az ebédjét
fogyasztotta. Mikor meglátott, csillogó kék szemeivel rám nézett, rövid barna haja
kócosan keretezte ovális arcát. 15 éves volt, széles vállakkal, és már majdnem
olyan magas volt, mint én, de amikor ránéztem, csak egy kisfiút láttam. Egy
pisze orrú, pirospozsgás kissrácot, aki úgy mászta meg a fákat, mint egy
kismajom. Azt a gyereket láttam, akit-anyja tiltakozása ellenére-kénytelen
voltam bevinni az intézetbe, hiszen annyira szeretett volna jönni. Még most is
benézett hozzám néha, de sokkal ritkábban, mint kisebb korában, és emiatt a
találkozásaink száma is a minimálisra csökkent, hiszen az időm nagy részét az
elmegyógyintézetben töltöttem. Gyakran bűntudatom támadt, amiért a betegeimet
sokkal többet látom, mint saját gyermekeimet. Hisz még rosszabb volt a helyzet
Julie-val, a 13 éves lányommal, aki utálta a munkahelyemet, a közelébe se jött
az intézetnek, így őt csak a családi ünnepeken láttam. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<a href="http://www.celebrity-measurement.com/wp-content/uploads/2013/11/logan-lerman-height.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://www.celebrity-measurement.com/wp-content/uploads/2013/11/logan-lerman-height.jpg" width="200" /></a>Patrick egészségesnek, a felkarjait csúfító gipsztől eltekintve
sértetlennek tűnt. -<i>Tehát Marie még nem járt itt, hogy bántsa- </i>gondoltam,
és nagy kő esett le a szívemről. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Miután Marie elment a lakásból, azonnal kocsiba ültem,
hogy megnézzem a fiamat. Attól tartottam, hogy a lány beváltja ígéretét, és bántani
fogja. Nem gondoltam át, hogy juthatna be ide, vagy hogy egyáltalán mi is lenne
az indoka rá, hogy bántsa, csak az járt az eszemben, hogy a kisfiamnak baja
eshet. Ez a gondolat megrémisztett. Mindig is tudtam, hogy ez a munka, a sok
elmebeteg az életemben, rossz hatással lesz a gyermekeimre, még akkor is, ha
alig találkozom velük. A betegeim kiszámíthatatlanok, és az évek során én is
egyre inkább azzá váltam. Már nem tudtam, kitől féltsem jobban Patrick-et és
Julie-t: a betegeimtől vagy saját magamtól? Arra azonban nem gondolhattam, hogy
pont az angyalarcú kis Marie lehet veszélyes rájuk. Viszont ahogy most
mosolyogva, életerőtől duzzadva láttam a fiamat, tudtam, hogy
túlaggodalmaskodtam az ügyet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Apu, végre, hogy itt
vagy!- mondta vidám, mélyülő hangján Patrick. Én is örülök, hogy végre ébren
láthatlak! Nagyon megijedtünk ám! <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Sajnálom – Patrick
lesütötte a szemét- Nagyon haragszol?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem a te hibád volt,
nem rád haragszom<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Thomasra? –
kérdezte, és közben mosolygott. Tudta, mennyire utálom anyja új pasiját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem- hazudtam- az
autósra, aki elütött. Bár nem tartom jó ötletnek ezt a motorozást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Apa, 15 vagyok, elég
érett már egy motorhoz, nemsokára már autót is vezethetek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->A hangsúly a
’nemsokárán’ van - mondtam mosolyogva- egyébként is, egy autó biztonságosabb,
mint egy motor.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Végülis mindegy
már-sóhajtott Patrick- a motor darabokra tört, és Thomas nem vesz újat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ajánlom is, hogy
ne.- morogtam, de utána nevettem. Jó volt látni egészségesen a fiamat,
viccelődni vele. Örültem, hogy ilyen remek
gyerekem van. <i>Csak baja ne essék! Sose bocsátanám meg magamnak-</i>gondoltam.<i>-
</i>És mi a helyzet Marie-vel?- kérdeztem<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ismered Marie-t?-
kérdezte meglepetten. <i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Igen, itt járt,
amikor eszméletlen voltál. Azt állította, a barátnőd.- Reméltem, hogy nemet
mond.<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Igen, az - mondta
szégyellősen. – nagyon aranyos lány.<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Értem. Hol
találkoztál vele? Nem járhattok egy osztályba, idősebb nálad.<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><a href="http://www.westiesrock.com/images/westie-home.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="191" src="http://www.westiesrock.com/images/westie-home.jpg" width="200" /></a>-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Csak egy évvel, de
tényleg nem osztálytárs, a parkban találkoztam vele, amikor Bruno-t
sétáltattam. Neki is van egy kutyája, egy westie, Fire-nek hívják.<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Fire, mint tűz? –
kérdeztem halálra vált arccal<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Igen, persze, hogy
az. Mi más lenne?- kérdezte nevetve a fiam.- Na mindegy, szóval, egy igazi
dögös csaj, pont olyan, amilyet szerettél volna, hogy találjak. Emlékszel, apa?
Mindig mondtad, hogy egy szép, dögös lányt szerezzek magamnak. Most sikerült-
mondta büszkén, de én nem figyeltem a locsogására. Csak bámultam ki a
fejemből.- Apa, figyelsz egyáltalán?<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Patrick, most
figyelj rám.- kezdtem komolyan, és közel hajoltam a fiamhoz- Nem találkozhatsz
többet Marie-val. Nem az, akinek mondja magát. <i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Apa, nyugi- mondta
vidáman- Nem fogjuk elsietni a dolgokat, ne aggódj!<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem, Patrick, nem
erről van szó, ez a lány veszélyes, nagyon veszélyes.<i><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ő csak egy
lány…-mondta, de éreztem, hogy kezd megijedni<i><o:p></o:p></i></div>
<span style="font-size: 12pt;"> - Egy nagyon veszélyes lány. Hidd el! Fiam, kerüld el őt!- mondtam, ám
mikor a fiam válaszolhatott volna, kitárult az ajtó, és a szőke lány lépett be
rajta…</span>Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-70412239256677044992014-02-01T11:30:00.004-08:002014-02-01T12:03:47.558-08:0011. fejezet: Tűz<div class="MsoNormal">
Beálltam a zuhanyozóba,
és a lehető legmelegebb elviselhető hőfokúra állítottam a vizet. Úgy éreztem,
minél forróbb a víz, annál jobban letisztíthatom magam a mocsoktól. Nem igazi
piszoktól kellett megszabadulnom, hanem a gondolataim mocskától. Az álom- csak
egy álom csupán- de mégis az én gondolataim szüleménye volt, az én borzalmas
fantáziám elnyomott része. Nem lett volna szabad ilyesminek még az agyam
legelrejtettebb részében is tárolódnia. Ahogy ott álltam a pokol forró
vízsugara alatt, egyre jobban felébredtem, a fájdalom, amely az egész testemen
átjárt, kezdte elfeledtetni velem az álmomat. Már nem élt bennem olyan élesen a
kép a szobáról, a mezítelen lányról, a halottakról, a véremről. Csupán egy
rossz emléknek tűnt mindez. Miután tusfürdővel lemostam magam, kiléptem a
zuhanyfülkéből, megtörölköztem, felvettem egy fehér alsónadrágot, egy szintén
fehér trikót és a papucsomat, kimentem a fürdőszobából, és beléptem a
nappaliba, ahol hihetetlen látvány fogadott. Egy szőke lány ült a kanapémon és
egy tál müzlit ropogtatott. Mary volt az. Hannah húga. Egyszerű, szűk
farmernadrágot, egy fehér blúzt és egy fekete blézert viselt. Idősebbnek nézett
ki a koránál, szinte idősebbnek nővérénél is. És Hannah hűvös aurájával
ellentétben, ezt a lányt forróság vette körül. Mintha csak otthon lett volna,
lábát felrakta az asztalra. Mikor benyitottam, rám mosolygott, lenyelte a
falatot, ami a szájában volt, és megszólalt.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><a href="http://cdn.superbwallpapers.com/wallpapers/celebrities/taissa-farmiga-22026-1680x1050.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://cdn.superbwallpapers.com/wallpapers/celebrities/taissa-farmiga-22026-1680x1050.jpg" height="200" width="320" /></a>-<span style="font-size: 7pt;"> </span>- <span style="text-indent: -18pt;">Jó reggelt, Mr.
Dannon, remélem jól aludt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span>- <span style="text-indent: -18pt;">Mary? Hogy jutottál
be ide?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span>- <span style="text-indent: -18pt;">Egyszerű. Patrick
kulcsát használtam. Talán probléma? Elmehetek…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span>- <span style="text-indent: -18pt;">Azt a kulcsot a
fiamnak adtam, nem kellett volna elvenned tőle. De ha már itt vagy, nem
küldelek el - mondtam, hiszen nem akartam udvariatlan lenni.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span>- <span style="text-indent: -18pt;">Lekötelez, uram.-
mondta a lány széles mosollyal. – Egyébként is örömhírrel jöttem. Patrick
felébredt, és jól van. Gondoltam, jobb, ha személyesen mondom el, és nem
telefonon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 7pt;"> </span>- <span style="text-indent: -18pt;">Felébredt? És minden
rendben van vele? – kérdeztem meglepetten, és a boldogságtól fellelkesülve.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 7pt;"> </span>- <span style="text-indent: -18pt;">Igen, semmi
maradandó károsodást nem szerzett. Egyelőre...</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 7pt;"> </span>- <span style="text-indent: -18pt;">Ezt hogy érted?-
kérdeztem csodálkozva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 7pt;"></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Válasz helyett benyúlt a
zsebébe, és előhúzott egy gyufás dobozt. Kinyitotta, kivett egy gyufát, és
meggyújtotta.<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a3/Streichholz.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/a3/Streichholz.JPG" height="170" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Mit akar ez
jelenteni? Azonnal fújd el azt a gyufát!- parancsoltam rá ijedten a lányra.
Mary felállt, és közelebb lépett hozzám. Halkan beszélt, szinte suttogott:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Tudok a mocskos
fantáziájáról, a perverz gondolatairól a nővéremmel kapcsolatban. Mindenről tudok, undorodom magától És ön is
sok mindent tud. Például, hogy a családom rajong a lángokért. Szeretjük, amikor
mindent elemésztenek a lángok, és semmi nem marad csak füst és hamu.- ekkor
leégett a gyufa, és a láng megégette a lány ujját, de az mintha észre se vette
volna.- A fiából is ennyi fog maradni, ha nem vigyáz a kezével és a
gondolataival, Richard.- nevetett.<o:p></o:p></div>
<span 36.0pt="" margin-left:="">- </span><span style="font-size: 10pt;">Mit képzelsz? Ki vagy te? Hogy merészelsz fenyegetni engem?- mondtam
felháborodva, és kezemmel a csuklója felé nyúltam. Amikor azonban megfogtam
azt, éles fájdalom hasított a kezembe. Mintha tűzbe nyúltam volna. Elkaptam a
kezem, fújni kezdtem az ujjaimat, hogy lehűtsem azokat, és csak ekkor vettem észre, hogy Mary
eltűnt. A szobában azonban iszonyú forróságot hagyott maga után. Mikor
feleszméltem a csodálkozásból, a fiam jutott eszembe<i>. „Patrick veszélyben
van. Miattam, csakis miattam. Ez a lány képes lenne bántan őt, érzem rajta.
Mary River, a tüzes folyó, amely mindent és mindenkit elemészt. A lány, akinek
igaza van, mocskos vagyok, undorító, és a forró víz se tisztíthat meg.”</i></span>Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-15340668631796152922014-01-24T10:39:00.003-08:002014-01-24T10:45:10.203-08:0010. fejezet: Richard, tégy magadévá!<div class="MsoNormal">
A szoba négy sarkában
egy-egy holttest hevert. Az egyikben rövid barna hajú lány, hasából tőr állt ki, a
másikban fej nélküli hulla, a harmadikban őszes férfi, nyakán vágás, amiből még
mindig folyt a vér, a negyedik sarokban pedig egy hosszú fekete hajú lány lecsupaszítva
feküdt a hátán. A szoba közepén álltam, a cipőmet átáztatta a vér, amely az
egész padlót beborította. Óriási terem volt, de a hullákon kívül mást nem
láttam, semmilyen bútört, csak egy hatalmas csillárt pislákoló fénnyel, amikor felnéztem a plafonra. Ekkor egy suttogó
hangot hallottam. Mintha csak a szél susogása lett volna<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span><!--[endif]-->Richard- mondta a
hang</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
-<span style="font-size: 7pt;"> </span>Richard tégy magadévá, Richard!- nem, ez nem a szél volt, ez egy női
hang.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span><!--[endif]-->Ki van ott?
–kérdeztem ijedten – és körbefordultam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span> Richard, tudom,
hogy te is akarsz engem-, suttogta a női hang - Ne tagadd tovább!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Most már tisztábban
hallottam a hang forrását. Az egyik sarok irányából jött. Abból, amelyikben a
fekete hajú lány feküdt. Akkor vettem észre, hogy tágra nyílt szemekkel mered
rám. Hatalmas, kék szemekkel. Ismertem ezt a szempárt -<i>Ez Hannah- </i>gondoltam<i>- De az nem
lehetséges. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Richard, tégy
magadévá – mondta Hannah mosolyogva, miközben felállt és közelített felém. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hannah, ne, ezt
nem…ezt nem szabad, állj meg! – mondtam, de ő mintha meg se hallotta volna,
csak jött, jött felém, fehér bőre világított a félhomályban, amely a szobában
honolt. <o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-OvOxNu5eE-MOqJNinUW7eQXOC455pOQsgMCANJmjZECRjZ3GLVoLBa_uo1mVmf1B0kN1bLMLmyEoEkrx9jraj5-VHjzYP5ASmbNs9OL8_Z2ubUTVl-K_eARKmb5ZV08NFmDyOn5NgdzY/s1600/Mila-Kunis-GQ-Magazine-Photoshoot-2011-7.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-OvOxNu5eE-MOqJNinUW7eQXOC455pOQsgMCANJmjZECRjZ3GLVoLBa_uo1mVmf1B0kN1bLMLmyEoEkrx9jraj5-VHjzYP5ASmbNs9OL8_Z2ubUTVl-K_eARKmb5ZV08NFmDyOn5NgdzY/s1600/Mila-Kunis-GQ-Magazine-Photoshoot-2011-7.jpg" height="320" width="233" /></a>Nem tudtam levenni a szemem hosszú vékony lábairól, karcsú derekáról, és a kis, feszes
melleiről, amelyek minden lépésnél megremegtek egy kicsit. Pár pillanat múlva ott volt
közvetlen előttem, a szemembe nézett hosszú ideig, és nem pislogott közben.
Utána megfogta a kezem, és az egyik mellére helyezte azt. Puha volt és lágy,
mégis rendkívül hideg, pont, mint egy halottnak. A másik kezével elkezdte
kikapcsolni az övemet, és én éreztem, hogy férfiasságom megkeményedik.
Lehúzta a nadrágomat, azután megcsókolt, és percekig nem hagyta abba, közben
magához szorított, és én nem löktem el magamtól. Csípőjét fogva húztam közelebb
magamhoz, és éreztem ahogy hideg teste hozzám simul. Nem tudtam türtőztetni magam. Amikor azonban abbahagyta a csókolást, és távolabb lépett, körülnézve
észrevettem, hogy az addig holtan heverő testek most felálltak, szemeik kipattantak, és felénk
közelítettek. Hannah-ra néztem, aki mosolygott, ami szinte már vicsorításra
hasonlított. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="text-indent: -18pt;">-</span><span style="text-indent: -18pt;">Tudom, hogy
élvezted.- mondta, azután hirtelen a mellkasomhoz hajolt, és fogaival kitépett belőle
egy darabot.</span><br />
Rettenetes fájdalom hasított a testembe, éreztem a vért, ahogy a
hasamon folyik lefelé. Megérintettem a csordogáló nedvességet, azután minden elsötétedett…</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Izzadtan ébredtem fel, mellkasomon Donna, a macskám hegyes karmait éreztem.
Hajnali 3-at mutatott az óra, még négy óra alvás várt volna rám, de tudtam,
hogy ez már nem fog bekövetkezni, túlságosan felzaklatott az álom.
Kibotorkáltam a mosdóba, felkapcsoltam a villanyt, és a tükörbe néztem,
miközben a pultot támasztottam, hogy el ne essek. A tükörből egy borostás férfi
nézett vissza, szemei alatt fekete karikák éktelenkedtek, homlokán csillogott a verejték.
Utána elengedtem a pultot, amelyen vörös kézlenyomat virított. A kezemre
néztem, amit vér borított, a saját vérem.<o:p></o:p></div>
Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-18906663262852038662014-01-22T05:33:00.000-08:002014-01-22T05:40:21.613-08:009.fejezet: Lisa<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
Zaklatottam vezettem vissza az intézetbe. Csoda, hogy nem okoztam
balesetet, hisz nem tudtam a vezetésre koncentrálni. A cetli járt az eszembe,
és a rajta álló szöveg. <i>Hagyjam békén Hannaht? Én vagyok a kezelőorvosa,
hogy hagyhatnám békén? </i>A szívem mélyén azonban sejtettem, hogy nem így
értette Mary. A tekintet, amelyekkel néztem a nővérét, a piszkos gondolatok a
fejemben, ha látom a finom, formás testét. A vágy, amelyet még magamnak sem mertem
bevallani, ez a kislány viszont valahogy megsejtette. <i>De nem…ez biztosan
valami félreértés. Mary-t bizonyára csak az zavarja, hogy még mindig bent
tartom a nővérét, nem lehet ennél többről szó</i> - nyugtatgattam magam <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
Amikor behajtottam a kapun, Marienne nővér futott felém, arcára
kétségbeesés ült ki. Leengedtem az ablakot, hogy halljam:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Doktor úr, kérem,
azonnal jöjjön, Lisa valahogyan megszerezte az egyik húsvágó kést a konyhából!-
mondta lihegve a futástól és az ijedtségtől.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Szó nélkül kiszálltam az
autóból, és követtem Marienne nővért be az épület ajtaján és onnan az aulába,
ahol borzalmas látvány fogadott. A betegek nagy része megmerevedve ült, egy
páran azonban félelmükben sikoltoztak, és jajgattak. A terem közepén egy
fiatal, szőke lány feldúlt arccal, kezében egy hatalmas késsel állt, körülötte
az ápolók, próbálták lenyugtatni, és elvenni tőle a fegyverét, sikertelenül. A
lány, Lisa az őt körbevevők felé tartotta kését, és hangosan beszélt:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="text-indent: -18pt;">Engedjenek ki innen!
Engedjenek ki erről a borzalmas helyről! Én nem vagyok idevaló, én normális
vagyok! Engedjenek ki, vagy leszúrom magam ezzel a késsel! Megteszem, mindenki
tudja, hogy megteszem, ha nem hagynak elmenni!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 7pt;"></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Tényleg tudtuk, hogy meg
meri tenni, hiszen egyszer már, 17 évesen maga ellen fordított egy kést. A
miatt az eset miatt került ide öt évvel ezelőtt, és azóta is bántotta magát, de
eszközök hiányában nem tudott komolyabb kárt okozni. Most viszont nála volt a
kés…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><a href="http://www.jadabeauty.com/blog/wp-content/uploads/2012/08/pretty-little-liars-hannah.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://www.jadabeauty.com/blog/wp-content/uploads/2012/08/pretty-little-liars-hannah.jpg" height="240" width="320" /></a>-<span style="font-size: 7pt;"> </span>– <span style="text-indent: -18pt;">Lisa – kezdtem
higgadtan, ahogy mindig is beszéltem a lánnyal, és közelebb léptem.- Lisa, te
is tudod, hogy nem engedhetünk el. Itt kell maradnod, hogy segíthessünk rajtad.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<span style="font-size: 7pt;"></span><o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span>– <span style="text-indent: -18pt;">Nem kell a
segítségük! Bezártak ide, mint egy börtönbe, sose fognak kiengedni, sose!-
üvöltötte felém fordítva a kést.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span>–<span style="font-size: 7pt; text-indent: -18pt;">
</span><span style="text-indent: -18pt;">Beteg vagy Lisa-
mondtam, még mindig nyugodtan, lassan kiejtve a szavakat.- Nézd meg, most is,
mit teszel! Ijesztgeted a többi beteget, és magadat kívánod bántani. Add ide
azt a kést, és enyhébb büntetéssel megúszod! – az utolsó mondat hiba volt </span><span style="text-indent: -18pt;">–</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem érdekel a
büntetése, leszarom a büntetéseit!- kiabálta, még hangosabban.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Lisa, kérlek, add
ide azt a kést, te jobb vagy ennél. Hidd el, nem akarunk örökre itt tartani,
annyi szép év áll még előtted, csak add ide a kést- nem hazudtam, pár év múlva ki kellett engednünk
a lányt, hiszen nem bántott magán kívül soha senkit se</div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span> Sok szép év? Nem hiszem
el, tudom, hogy sose lesz jobb ennél, sose, innen nincs kiút- mondta a
lány, most már sírva, és leengedte a fegyverét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Add ide a kést,
Lisa.- mondtam lágyan, és közelebb léptem hozzá, ha akart volna, így könnyen
leszúrhat, de esze ágában sem állt ilyet tenni. A kezembe adta a kést, közben
rázkódott a sírástól, és összegömbölyödve lefeküdt a padló hideg kövére.<o:p></o:p></div>
<span style="font-size: 12pt;">Ekkor pillantottam meg Hannah-t aki egy székben, mindenki mással
ellentétes irányban ült, így csak a hosszú, fekete haját láttam, ahogy
mezítelen háta közepét simogatja. Azután felállt, és ruhátlanul közelebb sétált,
a fülemhez hajolt és belesúgta: - Innen nincs kiút!- pislogtam egyet, és mire újra
kinyitottam a szemem, a széken Hannah ült háttal a kék hálóingében.</span>Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-90807759320253228322014-01-19T07:25:00.002-08:002014-01-19T07:25:45.425-08:00Köszönet az új fejlécért Nettinek :) <3Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-41474136904809143122014-01-19T07:24:00.000-08:002014-01-19T07:38:25.568-08:008. fejezet: Mary<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->És mióta tart
köztetek ez a kapcsolat?- kérdeztem, miután elmúlt a sokk hatása. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Próbáltam higgadt maradni. Végtére is, ez csak egy gyerek, egy ártalmatlan
lány. Lehet, hogy a nővére szörnyű dolgokat követett el, de ő maga ártatlan
volt. Mégis, nem tudtam hinni az ész érveknek. Nem tetszett, hogy a fiam
közelében látom.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><a href="http://www.celebzz.com/wp-content/uploads/2013/10/taissa-farmiga-at-american-horror-story-coven-season-3_1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://www.celebzz.com/wp-content/uploads/2013/10/taissa-farmiga-at-american-horror-story-coven-season-3_1.jpg" height="320" width="240" /></a>-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="font-size: 7pt; text-indent: -18pt;"> </span><span style="text-indent: -18pt;">-</span><span style="font-size: 7pt; text-indent: -18pt;"> </span><span style="font-size: 7pt; text-indent: -18pt;"> </span><span style="text-indent: -18pt;">Már egy ideje-
válaszolt határozottan Mary és megrándította a vállát-, viszont ha nem bánják, szeretnék egy
kicsit kettesben maradni a szerelmemmel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Egymásra néztünk Sarah-val. Láttam a szemén, hogy neki se tetszik a lány,
pedig ő nem is tudta, hogy kivel van dolga. Ezután a lány felé fordult:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span>-<span style="font-size: 7pt;"> </span>Nem hiszem, hogy ez
jó ötlet lenne.- mondta neki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span>-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="font-size: 7pt;"> </span>Szívem –szólt közbe
Thomas, mintha bári köze lett volna az egészhez- A fiatal szerelemnek utat kell
engedni, ne légy ilyen szigorú! - <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Sarah egy mélyet sóhajtott, utána újra Mary-hez forult.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span>-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="text-indent: -18pt;">Jól van, kimegyünk
pár percre, kettesben maradhattok.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]--> Köszönöm Mrs Dannon- felelte a lány, de nem
tűnt igazán hálásnak a hangja.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> </span>-<span style="font-size: 7pt;"> </span><span style="text-indent: -18pt;">Tulajdonképpen már
nem ezt a nevet használom-, mondta megilletődve a volt feleségem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span> Drágám, most
már kimehetünk- szólt Thomas és Sarah-t vállainál fogva kikísérte a
kórteremből. Én is követtem őket. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt;">
A folyosón leültünk a fehér műanyag székekre, Thomas Sarah kezét fogta. Nem
volt már a feleségem, mégis nagyon fájt, hogy egy másik férfi fogja a kezet,
ami egyszer csak engem fogott. Hogy egy másik férfit szeret úgy, ahogy egyszer
csak engem szeretett. Tudtam, hogy én rontottam el a házasságunkat, én voltam
az oka, hogy egy másik férfit választott helyettem, mégis gyűlöltem Thomas-t.
Gyűlöltem a modorát, hogy mindenbe belekotnyeleskedik, a nyájas hangját, azt,
hogy a fiamat a saját fiaként kezeli. Gyűlöltem, hogy többet tud adni Sarah-nak
és Patrick-nak, mint én valaha is tudtam. A percekig tartó kínos csendet végül Sarah törte
meg:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->És egyébként hogy
vagy?- kérdezte.- Mi újság veled?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Jól vagyok. Minden
rendben.- válaszoltam nem túl meggyőzően.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->És van…..van már
valakid?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem, nem igazán.
Lefoglal a munka, nincs időm nőkre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Értem.- válaszolt
Sarah, és mintha megkönnyebbülést vettem volna észre rajta.-Hát örülök, hogy
újra találkozunk ennyi év után még ha ilyen rossz helyen is.- mondta
mosolyogva, és láttam, ahogy a másik oldalán Thomas utálkozva grimaszol. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Ekkor lassan kinyílt az ajtó, és Mary lépett ki rajta.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Örülök, hogy
megismertem önöket- nézett végig rajtunk- de most már ideje mennem, viszont
látásra- ezzel elsuhant mellettünk, és eltűnt a folyosó végén. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
Bementünk a kórterembe. Mivel én álltam legelöl, én vettem észre elsőként a
fekete vázát Patrick éjjeliszekrényén. Nem emlékeztem tisztán, hogy előtte is
ott láttam volna. Abban viszont biztos voltam, hogy a benne díszelgő kék rózsa
csak most került oda. Közelebb léptem, és láttam, hogy egy kis zsinórral egy kis cetli van ráfúzve, és rajta egy írás volt:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 18.0pt;">
<br /></div>
<span style="font-size: 12pt; text-transform: uppercase;">Hagyd békén a nővéremet!</span>Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-50104367500964829522014-01-17T07:00:00.003-08:002014-01-19T07:34:21.546-08:007. fejezet: Patrick<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
Miután leküldtem Hannah-t Miarienne nővérrel, csörgött a telefonom.
Felvettem, és egy ismerős hang szólt bele. Sarah, a volt feleségem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Richard, azonnal be
kell jönnöd a kórházba! Patrickről van szó…- mondta kétségbeesetten, levegőért
kapkodva.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Mi történt. Sarah,
nyugodj meg, és mondd el, hogy mi történt Patrick-kel!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Balesete volt.
Leesett a motorjáról.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Milyen motor? Te
vetted neki?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Az, az most mindegy,
gyere azonnal a fiadhoz, a Saint Lucas Kórházban vagyunk!- ezzel letette a
telefont.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
Gyorsan felkaptam a kabátom az akasztóról, futottam a liftig, és onnan ki a
kapun. Beszálltam az autómba, és amilyen gyorsan csak tudtam, elhajtottam a
Saint Lucas Kórházhoz. Ott Kiszálltam és a recepcióhoz mentem, ahol egy göndör
hajú, testes fekete nő ült.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Elnézést. A fiamat
keresem, nemrég hozták be. Patrick Dannon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->A harmadik emeleten
a 352-es szobában fekszik.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Köszönöm.<o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxmGa0QZp12qmb2vxxkpulFexuBuciZdQwAvzoDFm61MW5nLwtUxn150mbz-xtMdLU88OLKvuZiLKEWwm2LWXsqhBDTqKCJhmkOs33F8USDQhoqcyR1Y-5c3-_Xlx2pinnYZrLwr_6xm2f/s1600/log.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxmGa0QZp12qmb2vxxkpulFexuBuciZdQwAvzoDFm61MW5nLwtUxn150mbz-xtMdLU88OLKvuZiLKEWwm2LWXsqhBDTqKCJhmkOs33F8USDQhoqcyR1Y-5c3-_Xlx2pinnYZrLwr_6xm2f/s1600/log.jpg" /></a>Ezzel felrohantam a lépcsőn, be a 352-es szobába. Ott feküdt csukott
szemekkel a fiam. Rövid barna hajú, jóképű fiú volt. Korához képest alacsony és
éretlen volt, nekem mégis hihetetlen, hogy abból a pöttöm kisfiúból ilyen nagy
15, majdnem 16 éves fiú lett. Mindenben rám ütött, ami a természetét illeti.
Csöndes volt, ritkán járt el szórakozni. A lányok se érdekelték még. Leginkább
a könyveit bújta, amik legnagyobb része a pszichológiáról szólt. Pszichiáter
akart lenni, ahogy én. Ennek egyrészt örültem, másrészt viszont meg akartam őt
védeni attól a sok szörnyű élménytől, ami elkerülhetetlen egy pszichiáter
életében. Igen nehéz munka ez a léleknek.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
Az ágy melletti széken ült Sarah és mellette Thomas, az új, gazdag, nyálas
barátja. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> ----- </span><!--[endif]-->Richard, végre, hogy
itt vagy!- Sarah a nyakamba ugrott, mintha még mindig a férje volnék. Thomas
ezt nem nézte jó szemmel, és ez engem rendkívül szórakozatott. Utána elengedett
és folytatta-, Azt mondták, felépül pár hét alatt. Egyelőre eszméletlen, és
eltörte a lábát és a karjait- fejezte be, és láttam, hogy csak nemrég hagyta
abba a sírást.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Közelebb mentem a
fiamhoz, és megsimogattam az arcát. Meg se moccant.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Sarah, mi történt
pontosan? Milyen motorról bezséltél?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Thom…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Vettem neki egy
motort- szakította félbe a nőt Thomas.- nagyfiú már, és kell, hogy férfias
dolgokat csináljon! És egy figyelmetlen vezető elütötte. Nem az ő hibája volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Még csak 15 éves,
jogosítványa sincs, hogy engedhetted ezt, Sarah?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Én….nem tudom, olyan
ügyesnek tűnt, nem gondoltam, hogy ez lesz.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Sarah, én….<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Felesleges
vitatkoznunk. Történt, ami történt, a lényeg most, hogy minél hamarabb
felébredjen, és hogy meggyógyuljon. Nem tesz jót, ha itt vitatkoztok előtte.-
Mondta hihetetlen higgadtsággal Thomas. Neki könnyű, nem az ő fia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hirtelen ajtónyitódást
hallottunk, és amikor odanéztünk egy szőke lány állt ott, farmerban és egy bő
pulóverben., kezében egy csokor színes virággal. Ismertem ezt a lányt. Bár
szőke volt, és fiatalabb, szemei meg barnák, mégis rettenetesen hasonlított a
nővérére. Ugyanaz az ijesztő nézés, amit már úgy ismertem. Vajon m<i>it keres
itt Hannah húga?</i>- gondoltam magamban<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Jónapot kívánok!
Mary vagyok, Patrick barátnője- mondta, és elmosolyodott.<o:p></o:p></div>
Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-13701745104110890332014-01-13T10:32:00.002-08:002014-01-13T10:41:43.137-08:006. fejezet: Joannie<div class="MsoNormal">
<i><u>(Abbahagyom a fordítást, mert nagyon sok időmet elveszi, és nem hiszem, hogy szükség lenne rá. Ha mégis kell valakinek, írjon a chaten vagy e-mailt nyugodtan. </u></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><u>I stop translating the chapters because it takes too much time, and I don't think it's needed anyway. If anyone needs it, write into the chat box or an email.)</u></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ledobtam a papírlapot az
asztalra és az ajtó felé fordultam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Don, kérlek, vidd ki
Joannie-t, és vezesd az udvarra egy kis friss levegőt szívni!- mondtam az
ápolónak, aki megfogta a lány csuklóját. Joannie az ápolóra mosolygott, ám még
abban a pillanatban visszaváltott az eredeti dühös nézésére. Furcsának véltem,
ám azt hittem, hogy csak a szemem káprázott. A férfi végül kivonszolta a lányt
az irodámból<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Megöllek, a végén
úgyis megöllek!- visszhangozták a falak a dühös Joannie halkuló üvöltését,
ahogy egyre távolabb kerültek az irodámtól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Elléptem Hannah mellől,
és leültem szembe vele a székembe. A lány nem nézett rám, csak a papírt
bámulta, amire előtte írt. Én bekapcsoltam a számítógépemet, és a Hannah River
nevű dokumentumba elkezdtem beírni a mai nap történését. Nem tudtam, mit
mondjak a lánynak, kellett egy kis idő, hogy gondolkodhassak. Nem tudtam, hogy
megbüntessem-e, és hogyan. Hannah dokumentuma rendkívül hosszú volt. 13 éves
kora óta mindig lejegyeztem, ha valamit tett, hátha kiderítem milyen rendszer
alapján cselekszik. Diagnózist is próbáltam kiállítani, de semmilyen mentális
betegség leírása sem illet teljesen rá. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18.0pt;">
Amikor befejeztem a gépelést, bezártam a dokumentumot, és a lány felé
fordultam. Hannah még mindig nyugodtan ült a székben a hálóingjében, és a
papírlapot nézte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hannah, figyelj
rám!- mondtam. A lány felemelte a fejét, és rámnézett. –Nem értem, miért
gondolod, hogy Joannie megérdemelte, amit tettél vele, de szeretném tudni.- egy
pár pillanat csönd után Hannah tölcsért formált az egyik kezéből, és a másik
keze mutatóujjával belenyúlt a tölcsér közepébe, és ki-<span style="text-indent: -18pt;">be húzogatta az ujját,
közben egyre csak engem nézett. Félreérthetetlen volt, amit mutatott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Joannie? –
elkerekedett szemekkel kérdeztem.- De mégis kivel?- Hannah az ajtó fele
mutatott, és egy hajtincset a szája felé tett bajuszt formázva. Tudtam, kit
akar utánozni.- Donnal?! Az lehetetlen. Mikor és hogyan történhetett szerinted
ez?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
-- Hannah felállt, lefeküdt
a földre, talpra húzta a lábait, vonaglott és kéjes hangokat hallatott. Fehér
combja kilátszódott a hálóingje alól.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixLxs8iEYrlJaVkRaSNXoneCAxAnCYzjq-VPoc4N0vlV9QTJsn7G5_WejjGda2AdUa5S_aRRx_DqV9_BK1r2RxheGvOzLkbueRCY83YpQUxqhNre00BG5v7x4Gy5NpROoSoB5B-HXfT4Ds/s1600/Mila-Kunis-Hot-2013-HD-Wallpaper-1080x607.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEixLxs8iEYrlJaVkRaSNXoneCAxAnCYzjq-VPoc4N0vlV9QTJsn7G5_WejjGda2AdUa5S_aRRx_DqV9_BK1r2RxheGvOzLkbueRCY83YpQUxqhNre00BG5v7x4Gy5NpROoSoB5B-HXfT4Ds/s400/Mila-Kunis-Hot-2013-HD-Wallpaper-1080x607.jpg" height="223" width="400" /></a>-<span style="font-size: 7pt;"> <span style="font-size: small;">–</span> </span>Elég legyen!-
kiáltottam bosszúsan, pedig, hogy teljesen őszinte legyek, tetszett a látvány.
Ahogy ott feküdt, mellei puhán két oldalra dőltek, ami a vékony szövet alatt
jól látszódott. <i>Csodálatos</i>….gondoltam, de kényszerítettem magam, hogy ne
gondoljak ilyesmire. A lány még mindig nem hagyta abba a nyögdécselést.- Fejezd
be, Hannah, értem mit akarsz mondani! – mondtam kicsit nyugodtabban <span style="text-indent: -18pt;">–</span><span style="text-indent: -18pt;">A szobában
történt, és te végignézted.</span><span style="text-indent: -18pt;">–</span><br />
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A lány visszaült a
székbe, mintha mi sem történt volna az előbb, és nyugodtan bólintott. Ezután a
jobb mutató és hüvelykujját a másik keze gyűrűsujjára helyezte, mintha
jegygyűrűt próbálna mutogatni. Rögtön megértettem, mit akar ezzel mondani: Don
házas volt, és ezért Hannah szerint bűnhődnie kellett a csábító lánynak.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A telefonhoz fordultam,
és tárcsáztam.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Don? Kérem, jöjjön
fel az irodámba, beszédem van önnel!<o:p></o:p></div>
<span style="font-size: 12pt;">Soha többé nem láttam a férfit.</span>Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-5135347558610849092014-01-11T07:40:00.002-08:002014-01-11T10:38:47.265-08:005. fejezet: Megérdemelted/ Chapter 5: You Deserved It<div class="MsoNormal">
Nyolc hosszú év telt el
azóta. Hannah még mindig nem szólalt meg, és még mindig ugyanazokkal a
hipnotizáló szemekkel néz, amitől az ember feje megfájdul. Ám már közel sem az
a kislány, aki akkor volt. 21 éves nő lett belőle, kerekded idomai akaratlanul
is felhívták magukra a figyelmet. Ahogy
ott ült a székben, az íróasztalom előtt, mintha hideg fuvallat töltötte volna
be az irodámat, pedig minden ablak zárva volt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hannah, miért
tetted? Miért vágtad meg Joannie-t a villáddal.? Mit vétett ellened?- kérdeztem
nem túl indulatosan, nehogy rögtön elijesszem.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Megmondtuk, hogy nem
bánthatod a többi beteget.. Felnőtt vagy, Hannah, nem művelhetsz ilyen dolgokat
büntetlenül!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A lány csak ült, bámult
kifelé az ablakon, semmi jelét nem mutatta annak, hogy felfogta, amit mondok
neki. Mégis tudtam, hogy megérti. Miután megintem őt, mindig nyugton marad egy
hosszabb időre. Azután történik benne valami, és bántalmazza valamelyik
betegtársát vagy egy ápolót. Sőt, van, amikor saját magát. Azután történik
benne valami, és bántalmazza valamelyik betegtársát vagy egy ápolót. Sőt, van,
amikor saját magát. És semmi megbánás nem érezhető rajta. Még miközben bántja
áldozatát, akkor sem mutat ki semmit az arca: se dühöt, se kielégültséget, csak
a szokásos komor arca tükröződik a bántott fél szemében. Szerencsére, Elise
nővér esete óta, amikor kénytelenek voltunk sokkterápiát alkalmazni, senkit sem
ölt meg, de tudtam, hogy könnyedén előfordulhat hasonló eset.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Bocsánatot kell
kérned tőle! Mindjárt behozzuk őt, és akkor bocsánatot kérsz tőle! Értve
vagyok, Hannah?- természetesen semmi választ nem kaptam<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCvA_2lDuME0qKk5GO9TtbeISlyl8Imtke5SQRUllhuA71DeVSmhZ1Bv5ImT92Q4mVOVV8CfhUvcLkdsIQGqvjj8F-2s1khrTCtBdNsohxiVHd5E5WNJgdeaWyrfWEBZllwz2sDkWwSgJt/s1600/grace.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjCvA_2lDuME0qKk5GO9TtbeISlyl8Imtke5SQRUllhuA71DeVSmhZ1Bv5ImT92Q4mVOVV8CfhUvcLkdsIQGqvjj8F-2s1khrTCtBdNsohxiVHd5E5WNJgdeaWyrfWEBZllwz2sDkWwSgJt/s1600/grace.jpg" /></a></div>
Ezután egy férfi ápoló,
Don jelent meg, oldalán egy rövid, kócos barna hajú lánnyal, akinek zavart
szemeiből sütött a harag, és arcán 4 mély piros vágásnyom látszódott. Nem volt
több 25 évesnél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> ---- </span>Megöllek, Hannah, te
büdös ribanc, megöllek!- ezzel Joannie köpött egyet Hannah felé. Don erős kezei
nem engedték, hogy közelebb kerüljön Hannah-hoz, és esetleg sikerüljön neki
valóban megölni a lányt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> --- </span>Joannie, nyugodj
meg, Hannah bocsánatot akar kérni tőled.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Köpök a bocsánatára,
már nem először tett ilyesmit. Nézze, mit tett az arcommal!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;"> ----- </span><!--[endif]-->Hannah, itt van ez a
papír, írd rá, hogy bocsánatot kérsz! -utasítottam a lányt, és letettem
elé egy papírt és egy tollat. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hannah meg se moccant
percekig. Egyszercsak azonban megfogta a tollat, és írni kezdett. Amikor
végzett, megfogtam a papírt, amin ez a két szó állt: MEGÉRDEMELTED, KURVA!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
TRANSLATION<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
It had been eight long
years, and hannah still hadn’t talked, and been still staring with those
hypnotical eyes, that makes your head ache. But she wasn’t a little girl
anymore, she became a 21 year-old woman, her curves making everyone pay
attention to them. As she was sitting in that chair, in front of my desk, it was like a cold breeze had
sneaked into the room through the windows, but they were all closed.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hannah, why did you
do this? Why did you cut Joannie with your fork? Why had she done against you?-
I asked not too vehemently not to scare her away.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->We’d told you, you
can’t hurt the other patients. You are an adult, Hannah, you can’t do such
thincgs without punishment.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
The girl was sitting,
staring out through the window, showing no sign that she understood whatI was
saying. I know she understood anyway. After I warn her she always stays calm
for a while. After something happens in her, and starts hurting one of the
patients or a nurse. Sometimes she even hurts herself. And she shows no regret.
Even while she’s hurting her victim, there’s nothing on her face, no anger, no
satisfaction, only the usual gloomy face of hers is reflected on the victim’s
eyes. Luckily, after the case of Sister
Elise-when we have to use shock therapy- she hadn’t killed anyone, but I knew
that something similar could happen anytime.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
- You have to apologize
to her. We are going to bring her here, and the you will apologize! Am I
understood, Hannag?- Of course I didn’t get an answer<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
After that a male nurse,
Don appeared with a short brown messy haired girl, whose eyes were full of
anger, and there were 4 deep, red cuts on her face. She wasn’t older than 25
years old.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->I’ll kill you, you
stinky bitch, I will kill you!- and Joannie spatted towards Hannah. Don’s
strong hands didn’t let her get nearer Hannah, and maybe let her actually kill
the girl.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Joannie, calm down,
Hannah wants to say sorry.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->I don’t give a shit
about her apology, it’s not the first time she did something like this. Look,
what she did to my face!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hannah, here is this
sheet, write down that you apologize! I ordered her, and passed her a sheet and
a pen.<o:p></o:p></div>
<span style="font-size: 12pt;">Hannah didn't move. But after a while she grabbed the pen and
started writing. When she finished, I took the paper and I read this: YOU
DESERVED THEM, BITCH!</span>Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-47849815742115190142014-01-07T09:05:00.001-08:002014-01-07T12:26:46.176-08:004. fejezet: Hannah megérkezik/ Chapter 4: Hannah arrives<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Szervusz…..<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hannah.-segített ki
Elise nővér.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hannah, hogy érzed
magad? – kérdeztem a lányt, miután nagy szemeivel végigmért engem. Válasz
helyett csak bólintott egy aprót, aztán az eget kezdte el vizsgálgatni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Három éves kora óta
néma- mondta az ápoló, aki kísérte őt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Ó, az úgy mindjárt
más. Történt vele akkor valami, ami ezt váltotta ki belőle?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Nem tudok róla,
erről nincsenek információink.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]--><a href="http://www.londonlovesbusiness.com/pictures/462xAny/4/4/0/1440_scary.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://www.londonlovesbusiness.com/pictures/462xAny/4/4/0/1440_scary.jpg" height="236" style="text-indent: -18pt;" width="320" /></a>-<span style="font-size: 7pt;"> -</span>Köszönöm, Elise.
Kísérje be a hölgyet a szobájába, kérem! -Hannah, most le kell majd vetned a
ruháidat, és átvenni a hálóinget, amit az ágyadon találsz. Minden holmidat, ami
esetleg még nálad van, át kell adnod Leah nővérnek. Két szobatársad lesz,
akiket nem szabad bántanod.- Felemeltem a lány állát, hogy felém nézzen, és
bármi igenlő választ láthassak tekintetéből.-Érted, Hannah?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A lány egy nagyot
pislogott. Hittem neki. Ez a lány nem tűnt veszélyesnek, sőt! Szűzies
ártatlanság volt elmondható egész megjelenéséről. Mégis volt benne valami
ijesztő. Valami szinte nem is emberi.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Viszlát Hannah!-
mondtam, és tettem egy sétát az udvarban, amíg Elise nővér felkísérte a
szobájába a lányt.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Pár perc múlva egy sikoly
zökkentett ki az elmélkedésemből. Egy női hang volt az. Felrohantam az
emeletre, ahonnan hallottam a kiáltásokat, és benyitottam a szobába. Nem hittem
a szememnek. Hatalmas vértócsa borította a padló. Egyre csak nőtt egy
mozdulatlan test körül. Elise nővér teste hason fekve hevert, hátából egy
húsvágó kés állt ki. Hannah az ágyán ült az új hálóingében, és szenvtelen
szemekkel a szemközti falat bámulta. Egy dallamot dúdolt, miközben Elise nővér
vére lassan beborította az egész padlót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
ENGLISH TRANSLATION</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hi<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hannah- Sister Elise
helped me out<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Hannah, how are you
feeling? – I asked the girl, after she
checked me over with her big eyes. She nodded a little and the started looking
at the sky.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->She’s been mute
since she was 3 years old.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Oh, that’s different
then. Did something happen that made her mute?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->I don’t know
anything about that, we don’t have information.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Thank you Elise.Walk
the lady to her room, please. Hannah you have to take off your clothes and put
on your new nighty that you find on you new bed. All your belongings that may
be with you have to be given to Sister Elise. You will have two rommates, that
you are not allow to hurt in any way.- I raised the girl’s chin to make her
look at me, to see any kind of approval in her eyes.- Do you understand Hannah?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
The girl blinked a big. I
believed her. This girl didn’t seem dangerous. She seemed pure and innocent.
Yet, there was something scary in her. Somethin inhuman.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-left: 36.0pt; mso-list: l0 level1 lfo1; tab-stops: list 36.0pt; text-indent: -18.0pt;">
<!--[if !supportLists]-->-<span style="font-size: 7pt;">
</span><!--[endif]-->Good bye Hannah- I
said, and I took a walk on the yard while Elise walked the girl to her new
room. After a few minutes a scream diverted my attention. I heard a woman’s
voice. I ran upstairs, where I heard the scream coming from, and I entered the
room. I didn’t believe my eyes. There was a huge pool of blood on the floor. It
was growing around a motionless body. It was Sister Elise’s body, her face
faking the floor, a meat cutter knife standing out rom her back. Hannah was
sitting on her bed, in her new nightgown, and was staring at the opposite with
passionless eyes. She was humming a melody while Sister Elise’s blood was
slowly all over the floor</div>
Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-41385883517905646902014-01-06T08:23:00.005-08:002014-01-07T09:18:31.453-08:003. fejezet: Ártatlan gyilkos/ Chapter 3: Innocent Killer<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
Emlékszem, mikor behozták Hannah-t. Július volt, 2006
nyara. Abban az évben futott zátonyra a házasságom Evelyne-nel. 7 év
együttélés, és két szép kisgyerek sem voltak elegek ahhoz, hogy együtt tudjunk
maradni egymás teljes lelki kikészítése nélkül.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<a href="http://janetlink.files.wordpress.com/2012/08/hines_scary-girl4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://janetlink.files.wordpress.com/2012/08/hines_scary-girl4.jpg" style="text-indent: 35.4pt;" width="250" /></a>Épp egy
egész éjszakán át tartó marakodás utáni reggelen történt, mikor végre otthon
hagyhattam a gondokat, és bemehettem dolgozni az intézetbe. Állítólag egy
kamaszlány előző nap felgyújtotta a családi házukat, és egyben a szüleit, 2
testvérét és magát is. Egyik testvére, egy hatéves kisfiú meghalt, a szülei és
a húga túlélte kisebb sérülésekkel. Viszont a ház nem volt többé ház, csak egy
rom. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Hihetetlen
sok problémás kamasszal találkoztam pályafutásom alatt, ennél rosszabb dolgokat
is tettek. Említhetnék késeléseket, lövöldözéseket, tömeggyilkosságot, de
egyikük se jelentett ekkora fordulatot az életemben, mint ez a kislány.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
A legtöbb fiatal rúgkapálva próbál kiszabadulni az ápolók
kezei közül, amikor először hozzák be ide őket,. Nem így Hannah. Az alig 150
centis vékony, törékeny kislányt szinte fogni se kellet, miután a nagy zöld
kapun belépve rájött, hova hozták. Mintha nem érdekelte volna, hogy mi történik
vele. Hosszú világossárga ruha volt rajta és egy szürke kardigán. Gyönyörű
volt, de félelmetes. Nehéz megmondani, mi volt benne olyan ijesztő, talán a
sápadtsága, talán a nagy, szenvtelen, kék <span class="apple-converted-space"> </span>szemei, amellyel mintha nem is
nézelődött volna, mintha nem is látná, mi folyik körülötte. Mégse keltett
zavart benyomást, mint a legtöbb betegem. Azon a napon, nem vártam meg, hogy
felhozzák az irodámba, hanem lementem üdvözölni, és felmérni, ki is ez a kis
ártatlan gyilkos.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify;">
ENGLISH TRANSLATION<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoBodyText" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
I remember
when Hannah was brought here. It was July, summer of 2006. My marriage with
Evelyne ended that year with. 7 years of lovong together, two nice little
children were not enough for us to stay together without killing each other
mentally</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
It happened on the morning just after a whole
–night- long fighting, when I could
finally leave everything at home and I could come back to the institute to
work. Supposedly a teenage girl burnt her family’s house the last day, also
burnt her parents, her two siblings and hurself. One of her siblings, a 6 year old boy died, but her
parents and sister survived with minor injuries. But the house was no longer a
house but a ruin.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
I’d met lot of troubled teenagers duroing my carieer, they’d done much
worse things. I can mention stabbings, shootings, serial killers, but none of
them meant as a huge turn in my life as this little girl. Most of them try to escape from the hands of
the nurses screaming and kicking, when they are first brought here. Not like
Hannah. The hardly 150 cm tall, skinny, fragile little girl didn’t needed to be
hold, after she realized where she was brought entering the big green gate. She
didn’t care what was happening to her. She was wearing a long light yellow
dress and a grey cardigan. She was beautiful but scary. It’s hard to tell what
was so scary in her, maybe her paleness, maybe her big passionless
blue eyes, whith which she may not have been looking around, like she didn’t
see what was happening around her. However she didn’t seem confused like most
of my patients. On that day I didn’t wait until she’s brought to my office, I
rather went downstairs to greet and observe this little innocent killer.</div>
<br />
<o:p></o:p>Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-22358390349779807432014-01-05T07:20:00.001-08:002014-01-05T07:27:37.410-08:00Fordítás/TranslationSziasztok. Úgy döntöttem, a bejegyzéseimet lefordítom angolra is, hiszen vannak angol anyanyelvű olvasóim, és egyébként se árt (nekem se a gyakorlás :D) Az első 2 fejezethez már oda is írtam az angol fordítást, amelyben egy kedves barátom segített.<br />
<br />
Hey. I decided to translate my posts to English because I have Englsih speaking readers and it's good for everyone (even for me to practise :D) I put the translation( in which a dear friend helped) to the first 2 chapter.<br />
<br />Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-54183310521464325412014-01-05T04:50:00.000-08:002014-01-07T09:24:19.631-08:002. fejezet: Az élettelen Hófehérke/ Chapter 2: The Dead Snow White<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<div style="text-align: center;">
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<a href="" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="179" src="" style="text-indent: 35.4pt;" width="320" /></a>Hannah szinte még sápadtabbnak látszott itt a mesterséges fényben, mint
kint a napfényben. Csak állt az ajtóban, és mélykék szemeivel az íróasztalom
sarkát fürkészte. Meglehetősen m agas volt a koráshoz képest. Fehér bőre
világított, lehetetlen volt nem őt bámulni, ahogy ott állt világoskék
hálóingében. Mindig abban volt, ha esett az eső, ha fújt a szél, még a
hóesésben is, sose jelezte, hogy fázna, és sose lett beteg. Tökéletes
kontrasztot mutatott ébenfekete fenekéig érő hajával. Csodálatos és bizarr látvány
volt. Mindig valamiféle furcsa érzés kerített hatalmába, mikor kezelésre
hozták, vagy akár csak, mikor találkoztam vele véletlenül a folyosón vagy az
udvaron. Soha nem köszönt, lehet, észre sem vette, hogy a közelében vagyok, de
én alig bírtam levenni a tekintetem róla, és mikor elhaladt mellettem, még
percekig a hatása alatt voltam. Semelyik paciensem nem volt még rám ilyen
hatással, pedig már lassan 15 éve a szakmában vagyok. Megfordultak már
jónéhányan ebben az intézetben, de ez a lány, ez a lány…valahogy lenyűgözött.
Félelmetes volt, és egyben bájos, érinthetetlen volt, és mintha már nem is lett
volna benne élet. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
Marienne bevezette az íróasztalomhoz. Hannah leült a párnás székre, és egy
egészen apró zörejt sem hallatott. Az ápolónő bólintott és szó nélkül kisétált
a rendelőmből. Ketten voltunk. Én és az élettelen Hófehérke.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 35.4pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<div style="text-align: center;">
<b> ENGLISH TRANSLATION</b><o:p></o:p></div>
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hannah looked even more
pale inside in the artificial light than outise in the sunshine. She was
standing in the door scanning the corner of my desk with her dark-blue eyes.
She was very tall for her age Her white skin was lighting, it was inpossible
not to stare at her as she was standing in her light.blue nighty. She was
wearing that all the time both in rain and in wind, even when it was snowing,
and she never signed she was cold, nor she ever cought a cold. She showed a
perfect contrast with her ebony, buttom-long hair She was a magical and bizarre . I always hda strange feeling when she
was brought for therapy, or even when I just met her in the hallway or in the
yard. She never said hello, maybe she didn’t even notice I was near her, but I
couldn’t stare away from her, and when she walked past me I was still under her
effect.. None of my patients made such a huge impact on me, altough I’d been in
the business for 15 years. Many people had been here in this institute, but
this girl…..this girl, somehow she amazed me. She was both scary and charming,
she was untouchable, and it was there wasn’t
life inside her anymore.<br />
<span style="font-size: 12pt; text-indent: 35.4pt;">Marienne introduced her to my desk. Hannah sat down on a pillowed chair,
and she didn’t make the slightest noise. The nurse nodded and walked out from
my office without a word. We were alone: me and the dead Snow White</span></div>
</div>
</div>
Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1950362762645827291.post-40458453057320296042014-01-04T08:43:00.001-08:002014-01-07T09:25:33.516-08:001. fejezet: Üres emberek/ 1.chapter: Empty people<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
<a href="http://static3.wikia.nocookie.net/__cb20110604114857/americanmcgeesalice/images/b/b2/Rutledge_Asylum.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://static3.wikia.nocookie.net/__cb20110604114857/americanmcgeesalice/images/b/b2/Rutledge_Asylum.png" style="text-indent: 35.4pt;" width="320" /></a>A hó az udvaron még épphogy csak elkezdett olvadozni, a lelógó jégcsapokból
a cseppek, mintha szimfóniába írt hangok lettek volna, ütemre csepegtek a
szürke aszfaltra. A nap első sugarai az ablakomra sárgás fényt festettek, ám
jól tudtam, a napfény ellenére kint még arcbőrt pirosító hideg van, és ezt
bizonyította az udvaron összesen két-három szállingózó lélek. Fakó árnyalatúak
voltak mindannyian, ahogy az a hosszú, kemény tél után lenni szokott. Ám ők
ennél az általános kopottságnál még üresebbnek tűntek. Nem volt bennük élet, ez
még ebből a magasságból is könnyen kivehető volt. <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
Órák óta figyeltem őket, hiszen ez volt a dolgom. Nem állíthatom, hogy
érdekes volt amit láttam, leginkább haláltáncnak tűnt az összes lépésük.
Céltalan semmittevés volt az egész napjuk…Az egész életük…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 35.4pt;">
Az íróasztalom bal sarkához húztam a székemet, és így elég közel ülhettem a
fél falat elfoglaló ablakomhoz, és így könnyedén megfigyelhettem a kint zajló
lassú, érdektelen eseményeket. Órákon keresztül láthattam, ahogy egy hosszú, fekete
hajú lány ül a pirosra festett padon. Csak ült, és meg sem mozdult. Szobornak
is hihette volna az ember, ha elég távolról nézte. Láthattam még egy kövérkés,
kopaszodó férfit, aki csak úgy bóklászott ide-oda az udvaron, mintha ezzel
keresné kenyerét. Ezen kívül még egy ember fagyoskodott kint, egy fehér ruhákba
bugyolált idősödő asszony, aki láthatólag halálra unta magát. 10 órát ütött a
hófehér falamat ékesítő falióra amikor a fehér ruhás asszony odasétált a
lányhoz, megfogta a két kezét, és annál fogva húzta maga után. Nem mintha a
lány ellenkezett volna, nem, de az asszony csak így tudta rávenni őt, hogy
szedje a lábait. Közben az asszony intett a harmadik emeleten, azaz az épp
velem szembeni ablakban tevékenykedő kollégájának, hogy menjen le felügyelni a
lent kóborló lélekre.<o:p></o:p></div>
Visszagurultam az asztalom mögé, megigazgattam felálló hajamat és a
zakómat a vállaimnál. Tudtam, hogy percek kérdése, hogy Marienne és a lány
beérjenek a szobámba. Jól gondoltam. Már hallottam, ahogy kopog Marienne cipője
a folyosó kövén, de a lány nesztelen suhanását nem lehetett kivenni. Nyikorgott
az ajtó és beléptek.<br />
<br />
<div style="text-align: center; text-indent: 47.20000076293945px;">
<b>ENGLISH TRANSLATION</b></div>
<div style="text-indent: 47.20000076293945px;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 47.20000076293945px;">
The snow on the yard has just started to melt, the drops from the hanging icicles sounded like sounds in a simphony, as they were dropping onto the grey ground rythmically.The first rays of the Sun painted a yellowish shine on my window, but I knew right that despite the sunshine it was freezing cold outside, and it was proven by the two or three hovering souls on the yard. They all had vague silhouettes, as usual after a long, harsh winter. Only they seemed even more empty. They didn’t have life inside them, I could see that from this distance.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 47.20000076293945px;">
I’d been watching them for hours, because it was my job. I can’t say that what I saw was interesting, their moves mostly seemed like a dance of death. Their whole day was an aimless idleness, just like their whole life…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 47.20000076293945px;">
I pulled my chair to the corner of my desk, so I saw close enough to my window, and this way I could easily observe the slow, boring events happening outside. I could watch it for hours, a long-black-haired girl sitting on a red painted bench. She was sitting motionless. One could think she was a scuplture if watched from far enough. I could also see a chubby, balding man, who was just wandering in the yard. Beside them there was one other person freezing outside, a woman covered by white clothes, who seemed very bored.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 47.20000076293945px;">
My clock on my wall struck 10 o’clock, when the white-dressed woman walked to the girl, held both of her hands, and pulled her by that. The girl let the nurse pull her. Meanwhile the nurse waved to another nurse to go down to supervise the other hovering souls.<o:p></o:p></div>
<div style="text-indent: 47.20000076293945px;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 47.20000076293945px;">
I rolled back to my desk, adjusted my hair and my jacket at my shoulders. I know that it was a matter of minutes that Marienne and the girl enter my office. I was right, I already heard, how Marienne’s shoes were knocking on the stoned ground of the corridor, but the girl’s voiceless whoosh was impossible to hear. The door creaked and then walked in.</div>
Annahttp://www.blogger.com/profile/08730452696661832970noreply@blogger.com1