8. fejezet: Mary

-         És mióta tart köztetek ez a kapcsolat?- kérdeztem, miután elmúlt a sokk hatása.

Próbáltam higgadt maradni. Végtére is, ez csak egy gyerek, egy ártalmatlan lány. Lehet, hogy a nővére szörnyű dolgokat követett el, de ő maga ártatlan volt. Mégis, nem tudtam hinni az ész érveknek. Nem tetszett, hogy a fiam közelében látom.

-        -    Már egy ideje- válaszolt határozottan Mary és megrándította a vállát-, viszont ha nem bánják, szeretnék egy kicsit kettesben maradni a szerelmemmel.

Egymásra néztünk Sarah-val. Láttam a szemén, hogy neki se tetszik a lány, pedig ő nem is tudta, hogy kivel van dolga. Ezután a lány felé fordult:

-         -  Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.- mondta neki.

-         -    Szívem –szólt közbe Thomas, mintha bári köze lett volna az egészhez- A fiatal szerelemnek utat kell engedni, ne légy ilyen szigorú! - 

Sarah egy mélyet sóhajtott, utána újra Mary-hez forult.

-         -   Jól van, kimegyünk pár percre, kettesben maradhattok.

-          Köszönöm Mrs Dannon- felelte a lány, de nem tűnt igazán hálásnak a hangja.

-         -   Tulajdonképpen már nem ezt a nevet használom-, mondta megilletődve a volt feleségem.

-          Drágám, most már kimehetünk- szólt Thomas és Sarah-t vállainál fogva kikísérte a kórteremből. Én is követtem őket.

A folyosón leültünk a fehér műanyag székekre, Thomas Sarah kezét fogta. Nem volt már a feleségem, mégis nagyon fájt, hogy egy másik férfi fogja a kezet, ami egyszer csak engem fogott. Hogy egy másik férfit szeret úgy, ahogy egyszer csak engem szeretett. Tudtam, hogy én rontottam el a házasságunkat, én voltam az oka, hogy egy másik férfit választott helyettem, mégis gyűlöltem Thomas-t. Gyűlöltem a modorát, hogy mindenbe belekotnyeleskedik, a nyájas hangját, azt, hogy a fiamat a saját fiaként kezeli. Gyűlöltem, hogy többet tud adni Sarah-nak és Patrick-nak, mint én valaha is tudtam. A percekig tartó kínos csendet végül Sarah törte meg:

-         És egyébként hogy vagy?- kérdezte.- Mi újság veled?

-         Jól vagyok. Minden rendben.- válaszoltam nem túl meggyőzően.

-         És van…..van már valakid?

-         Nem, nem igazán. Lefoglal a munka, nincs időm nőkre.

-         Értem.- válaszolt Sarah, és mintha megkönnyebbülést vettem volna észre rajta.-Hát örülök, hogy újra találkozunk ennyi év után még ha ilyen rossz helyen is.- mondta mosolyogva, és láttam, ahogy a másik oldalán Thomas utálkozva grimaszol.

Ekkor lassan kinyílt az ajtó, és Mary lépett ki rajta.

-         Örülök, hogy megismertem önöket- nézett végig rajtunk- de most már ideje mennem, viszont látásra- ezzel elsuhant mellettünk, és eltűnt a folyosó végén.

Bementünk a kórterembe. Mivel én álltam legelöl, én vettem észre elsőként a fekete vázát Patrick éjjeliszekrényén. Nem emlékeztem tisztán, hogy előtte is ott láttam volna. Abban viszont biztos voltam, hogy a benne díszelgő kék rózsa csak most került oda. Közelebb léptem, és láttam, hogy egy kis zsinórral egy kis cetli van ráfúzve, és rajta egy írás volt:

Hagyd békén a nővéremet!

7. fejezet: Patrick

Miután leküldtem Hannah-t Miarienne nővérrel, csörgött a telefonom. Felvettem, és egy ismerős hang szólt bele. Sarah, a volt feleségem.

-         Richard, azonnal be kell jönnöd a kórházba! Patrickről van szó…- mondta kétségbeesetten, levegőért kapkodva.

-         Mi történt. Sarah, nyugodj meg, és mondd el, hogy mi történt Patrick-kel!

-         Balesete volt. Leesett a motorjáról.

-         Milyen motor? Te vetted neki?

-         Az, az most mindegy, gyere azonnal a fiadhoz, a Saint Lucas Kórházban vagyunk!- ezzel letette a telefont.

Gyorsan felkaptam a kabátom az akasztóról, futottam a liftig, és onnan ki a kapun. Beszálltam az autómba, és amilyen gyorsan csak tudtam, elhajtottam a Saint Lucas Kórházhoz. Ott Kiszálltam és a recepcióhoz mentem, ahol egy göndör hajú, testes fekete nő ült.

-         Elnézést. A fiamat keresem, nemrég hozták be. Patrick Dannon.

-         A harmadik emeleten a 352-es szobában fekszik.

-         Köszönöm.

Ezzel felrohantam a lépcsőn, be a 352-es szobába. Ott feküdt csukott szemekkel a fiam. Rövid barna hajú, jóképű fiú volt. Korához képest alacsony és éretlen volt, nekem mégis hihetetlen, hogy abból a pöttöm kisfiúból ilyen nagy 15, majdnem 16 éves fiú lett. Mindenben rám ütött, ami a természetét illeti. Csöndes volt, ritkán járt el szórakozni. A lányok se érdekelték még. Leginkább a könyveit bújta, amik legnagyobb része a pszichológiáról szólt. Pszichiáter akart lenni, ahogy én. Ennek egyrészt örültem, másrészt viszont meg akartam őt védeni attól a sok szörnyű élménytől, ami elkerülhetetlen egy pszichiáter életében. Igen nehéz munka ez a léleknek.

Az ágy melletti széken ült Sarah és mellette Thomas, az új, gazdag, nyálas barátja.

-         -----  Richard, végre, hogy itt vagy!- Sarah a nyakamba ugrott, mintha még mindig a férje volnék. Thomas ezt nem nézte jó szemmel, és ez engem rendkívül szórakozatott. Utána elengedett és folytatta-, Azt mondták, felépül pár hét alatt. Egyelőre eszméletlen, és eltörte a lábát és a karjait- fejezte be, és láttam, hogy csak nemrég hagyta abba a sírást.

Közelebb mentem a fiamhoz, és megsimogattam az arcát. Meg se moccant.

-         Sarah, mi történt pontosan? Milyen motorról bezséltél?

-         Thom…

-         Vettem neki egy motort- szakította félbe a nőt Thomas.- nagyfiú már, és kell, hogy férfias dolgokat csináljon! És egy figyelmetlen vezető elütötte. Nem az ő hibája volt.

-         Még csak 15 éves, jogosítványa sincs, hogy engedhetted ezt, Sarah?

-         Én….nem tudom, olyan ügyesnek tűnt, nem gondoltam, hogy ez lesz.

-         Sarah, én….

-         Felesleges vitatkoznunk. Történt, ami történt, a lényeg most, hogy minél hamarabb felébredjen, és hogy meggyógyuljon. Nem tesz jót, ha itt vitatkoztok előtte.- Mondta hihetetlen higgadtsággal Thomas. Neki könnyű, nem az ő fia.

Hirtelen ajtónyitódást hallottunk, és amikor odanéztünk egy szőke lány állt ott, farmerban és egy bő pulóverben., kezében egy csokor színes virággal. Ismertem ezt a lányt. Bár szőke volt, és fiatalabb, szemei meg barnák, mégis rettenetesen hasonlított a nővérére. Ugyanaz az ijesztő nézés, amit már úgy ismertem. Vajon mit keres itt Hannah húga?- gondoltam magamban

-         Jónapot kívánok! Mary vagyok, Patrick barátnője- mondta, és elmosolyodott.