Nem tudom, mennyi ideje lehetek itt, de úgy vélem már órák óta, hiszen végtagjaim elzsibbadtak. Korog a gyomrom, reggel óta semmit nem ettem. Rémesen érzem magam, megalázva, szabadságomtól megfosztva. Mindig szabad embernek éreztem magam, azt tettem, amit szerettem, a munkám is olyan volt, amit örömmel csináltam. És már évek óta a magánéletemben is szabad voltam. És most itt vagyok, lekötözve.
Egyszer csak látom, hogy fény szűrődik be a szobába. Kinyithatták az ajtót, de senkit nem látok. Pár pillanat múlva megpillantok egy világos alakot, ahogy szinte lebegve közelít felém, hangtalanul. Gyorsan odaér elém, és megáll úgy fél méterre tőlem. Világos szőke haja lazán hull a vállára, nagy, fehér lepel fedi a testét. Tejfehér az arca, mint egy halottnak. Mary az, Hannah húga. Most már semmit nem értek, ő hogy kerül ide?
- Mmmm- próbálok válaszolni, de a ragasztószalag nem enged.
- Nem értem kristálytisztán. Talán ez majd segít, hogy összeszedje a gondolatait. – mondja, és utána erősen a lábamra tapos egyszer, kétszer háromszor. Rettentően fáj. Megint próbálok mondani valamit, de csak nyögéseket hallatok. - Jól van, jól van, ne olyan hevesen, dokikám! Mindent szép sorjában. Most azon jár az a szép buksid, hogy vajon mit keresek én itt, és miért is vagy idekötözve. Emlékszel a telefonbeszélgetésre, amikor az egyik ápoló azt mondta, hogy „Nincs Hannah nevű betegünk”- mondta Marienne nővér hangján. Igen, már gondolom kitaláltad, hogy én voltam az. Leütöttem a portást, és az ápolónőt, de ne aggódj, nem lett komolyabb bajuk. Ők is itt vannak. Jenny kapcsold fel a kisvillanyt!
Kis fény gyúlt, és balra tőlem láttam, ahogy Marienne nővér és Rick, a portás egymásnak háttal ülnek, összekötözve, eszméletlenül. Próbáltam megszólalni, de nem tudtam.
- És engem is!- szólt közbe az ajtóból Jenny rekedtes hangján. Kócos barna haja, és sötét szemei már távolról jól láthatóak voltak. Ő is közelebb jött, és amikor odaért Mary mellé, a nála alacsonyabb lány vállára tette a könyökét- Tetszett a kis bemutatónk, amit Hannah-val adtunk elő?
-Mmmm – próbáltam megszólalni, és éreztem, ahogy az erek kidudorodnak a homlokomon
- Psssszt! Felébreszted a halottakat ezzel az ordibálással!- mondta Jenny, erre a mellette álló lány mogorván nézett rá.- Bocsi, Mae, nem úgy értettem!- ezzel mindketten nevettek.
- Szép lány a nővérem, igaz? – folytatta Mary- minden férfi őt akarja. De őt senki nem kaphatja meg, és aki be akarja őt mocskolni, azt megbűnhődik. – Jenny, kérlek, hozd ide a fűrészt, el kellene kezdenünk még éjfél előtt!
-Mmmhmmm- nyöszörögtem, egész testemet megfeszítettem, és próbáltam kiszabadítani magam a kötésből. Semmi értelme nem volt, csak a szék reccsent meg egy kicsit.
- Csitt! Ne hangoskodj, vagy azt akarod, hogy Hannah felébredjen már az első szánalmas sikolyodra? Hidd el, lesz belőle jó sok…
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése