-
Jó napot, Mr Dannon,
szia Patrick- köszöntött minket Mary mosolyogva. Csak egy lány… egy kislány,
egy aranyos, szőke kislány- győzködtem magam.
És tényleg, Mary olyan volt, mint bármely 16 éves kamaszlány. Közelebb
lépett fiam ágyához, és megsimogatta a kezét.
-
Hogy vagy, édesem?-
kérdezte aggódva, közben megfogta a fiú kezét.- Még mindig fájnak a karjaid?
-
Áh, semmiség,
rendben leszek- válaszolta a fiam vidáman. – És veled mi a helyzet? Hogy
sikerült a matek dolgozatod?
-
Ahogy szokott.
Rosszul. Képzeld, Miss. Peterson meg fogja buktatni a Charles ikereket. Emlékszel, meséltem már róluk….
És hallgattam a két
fiatal társalgását. A tipikus tinédzser- életük lényeges témáit beszélték meg:
iskola, barátok, ellenségek, bulik. Semmi különös nem hangzott el. A fiamon
látszott, hogy boldog, végre talált magának egy barátnőt. És Mary, nos ő is
vidám volt. Semmit nem lehetett észrevenni a korábbi, gúnyos, ijesztő
magatartásából. Olyan volt, mint egy átlagos tinilány, ahogy nevetgélt és
csacsogott. És amikor néha rám nézett, akkor se láttam nyomát se annak a
pszichopata lánynak, aki rámijesztett a
lakásban. Mintha meg se történt volna mindaz. Mintha csak képzeltem volna az
egészet. Talán a képzeletem művelte az egészet. Ennyire félteném a fiamat, hogy
ilyen meséket talál ki az agyam? Ez lett volna az értelmes magyarázat, mégis
annyira élesen élt bennem a jelenet a nappaliban. És a papírfecni, amin az
üzenet állt? Az is igazi volt, bár nem tudtam volna megmondani, hol volt éppen
a darab papír a rejtélyes üzenettel. És mi a helyzet a tüzes kutyával?
-
Mary?- kérdeztem
zavartan – és hogy van Fire?
-
Hogy kicsoda?
-
Fire, a kutyád,
mesélte Patrick, hogy így hívják.
-
Ő Fine
(Szép/kedves). –mondta mosolyogva Mary
-
Apu, sose mondtam,
hogy Fire-nak hívják. Mondta nevetve a fiam
Kezdek megbolondulni-
gondoltam, és köszönés nélkül otthagytam Patricket és Mary-t. Jobban kell
féltenem a fiamat magamtól, mint ettől a lánytól, ebben kezdtem biztos lenni.
Beültem az autóba és az intézetbe vezettem. Az udvaron leparkoltam, és
elindultam az irodámba. Útközben benéztem a társalgóba. Joannie épp egy új
ápolóval kacérkodott, épp láttam, hogy belecsíp egyet a fiatal férfi fenekébe.
-
Tudod hol találsz,
édes, ha hiányod lenne- mondta Joannie,
és kacsintva továbbállt, miközben rácsapott egyet szegény áldozata hátsójára. A
fiú meglepődve állt ott tovább, mintha a lábai gyökeret eresztettek volna.
Odasétáltam a lányhoz.
-
Joannie, mint
mondtam az ápolók elcsábításáról?
-
De doktor úr,
szörnyen hiányzik már egy kis kényeztetés. - és ezzel lenyúlt az ágyékához, és
megsimogatta ott.
-
Joannie, hagyd abba,
azonnal!Ez nem illendő! Teresa nővér, vidd Joannie-t a szobájába, és zárd rá az ajtót!
-
Maga savanyú
puhapöcs!- kiáltotta Joannie, miközben elvitték a társalgóból.
És ekkor pillantottam meg
Hannah-t, ahogy egy asztal melletti széken ült. Kivételesen nem volt egyedül.
Szemben vele egy fekete, kócos hajú, félig kínai fiú, Leo Chin ült. Előttük egy
társasjáték volt, amellyel játszottak.
-
Hannah, most te
húzol kártyát- mondta a lánynak, aki húzott egy kék lapot- Na, mi áll rajta?- csönd következett, utána a fiú újra megszólalt.
-
A kedvenc gyümölcsöm
a datolya, ezt te is tudod.- válaszolta a fiú.
De vajon mire válaszolt?
Kérdés nem volt, hisz Hannah néma. Vajon a fiú találta ki a kérdést. Nem, Leo ilyen tüneteket nem mutatott eddig. A gondolkodása szinte tiszta, nem
képzelődik, csak a múltjára emlékszik másképp, mint a valóság. 3 osztálytársát
megkínozta gyerekként, de ő állítja, hogy nem tett ilyet. És tudom, hogy nem
hazudik, Leo Chin nem emlékszik helyesen a szörnyű eseményre. Viszont azóta
mindenre helyesen emlékszik, helyesen észleli a környezetét. Valami nem
stimmel.
- - Leo. Ugye tudod,
hogy Hannah nem beszél? Nem tett fel neked semmilyen kérdést- mondtam a fiúnak
- - Már hogyne beszélne,
doktor úr?- nevetett széles vigyorral Leo.- Hogy lehet pszichiáter maga
süketen?- kérdezte komiszan
- - Nem vagyok süket,
Leo, Hannah néma.
-
Akkor én miért
hallom őt? Bolond lennék?- kérdezte a fiú gúnyosan. – Uram, maga itt a
legnagyobb bolond, hát nem látja?
Imádom! Várom a következő részt! :)
VálaszTörlés