Beálltam a zuhanyozóba,
és a lehető legmelegebb elviselhető hőfokúra állítottam a vizet. Úgy éreztem,
minél forróbb a víz, annál jobban letisztíthatom magam a mocsoktól. Nem igazi
piszoktól kellett megszabadulnom, hanem a gondolataim mocskától. Az álom- csak
egy álom csupán- de mégis az én gondolataim szüleménye volt, az én borzalmas
fantáziám elnyomott része. Nem lett volna szabad ilyesminek még az agyam
legelrejtettebb részében is tárolódnia. Ahogy ott álltam a pokol forró
vízsugara alatt, egyre jobban felébredtem, a fájdalom, amely az egész testemen
átjárt, kezdte elfeledtetni velem az álmomat. Már nem élt bennem olyan élesen a
kép a szobáról, a mezítelen lányról, a halottakról, a véremről. Csupán egy
rossz emléknek tűnt mindez. Miután tusfürdővel lemostam magam, kiléptem a
zuhanyfülkéből, megtörölköztem, felvettem egy fehér alsónadrágot, egy szintén
fehér trikót és a papucsomat, kimentem a fürdőszobából, és beléptem a
nappaliba, ahol hihetetlen látvány fogadott. Egy szőke lány ült a kanapémon és
egy tál müzlit ropogtatott. Mary volt az. Hannah húga. Egyszerű, szűk
farmernadrágot, egy fehér blúzt és egy fekete blézert viselt. Idősebbnek nézett
ki a koránál, szinte idősebbnek nővérénél is. És Hannah hűvös aurájával
ellentétben, ezt a lányt forróság vette körül. Mintha csak otthon lett volna,
lábát felrakta az asztalra. Mikor benyitottam, rám mosolygott, lenyelte a
falatot, ami a szájában volt, és megszólalt.
- - Jó reggelt, Mr.
Dannon, remélem jól aludt.
- - Mary? Hogy jutottál
be ide?
- - Egyszerű. Patrick
kulcsát használtam. Talán probléma? Elmehetek…
- - Azt a kulcsot a
fiamnak adtam, nem kellett volna elvenned tőle. De ha már itt vagy, nem
küldelek el - mondtam, hiszen nem akartam udvariatlan lenni.
- - Lekötelez, uram.-
mondta a lány széles mosollyal. – Egyébként is örömhírrel jöttem. Patrick
felébredt, és jól van. Gondoltam, jobb, ha személyesen mondom el, és nem
telefonon.
- Felébredt? És minden
rendben van vele? – kérdeztem meglepetten, és a boldogságtól fellelkesülve.
- Igen, semmi
maradandó károsodást nem szerzett. Egyelőre...
- Ezt hogy érted?-
kérdeztem csodálkozva.
Válasz helyett benyúlt a
zsebébe, és előhúzott egy gyufás dobozt. Kinyitotta, kivett egy gyufát, és
meggyújtotta.
-
Mit akar ez
jelenteni? Azonnal fújd el azt a gyufát!- parancsoltam rá ijedten a lányra.
Mary felállt, és közelebb lépett hozzám. Halkan beszélt, szinte suttogott:
-
Tudok a mocskos
fantáziájáról, a perverz gondolatairól a nővéremmel kapcsolatban. Mindenről tudok, undorodom magától És ön is
sok mindent tud. Például, hogy a családom rajong a lángokért. Szeretjük, amikor
mindent elemésztenek a lángok, és semmi nem marad csak füst és hamu.- ekkor
leégett a gyufa, és a láng megégette a lány ujját, de az mintha észre se vette
volna.- A fiából is ennyi fog maradni, ha nem vigyáz a kezével és a
gondolataival, Richard.- nevetett.
- Mit képzelsz? Ki vagy te? Hogy merészelsz fenyegetni engem?- mondtam
felháborodva, és kezemmel a csuklója felé nyúltam. Amikor azonban megfogtam
azt, éles fájdalom hasított a kezembe. Mintha tűzbe nyúltam volna. Elkaptam a
kezem, fújni kezdtem az ujjaimat, hogy lehűtsem azokat, és csak ekkor vettem észre, hogy Mary
eltűnt. A szobában azonban iszonyú forróságot hagyott maga után. Mikor
feleszméltem a csodálkozásból, a fiam jutott eszembe. „Patrick veszélyben
van. Miattam, csakis miattam. Ez a lány képes lenne bántan őt, érzem rajta.
Mary River, a tüzes folyó, amely mindent és mindenkit elemészt. A lány, akinek
igaza van, mocskos vagyok, undorító, és a forró víz se tisztíthat meg.”
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése