A szoba négy sarkában
egy-egy holttest hevert. Az egyikben rövid barna hajú lány, hasából tőr állt ki, a
másikban fej nélküli hulla, a harmadikban őszes férfi, nyakán vágás, amiből még
mindig folyt a vér, a negyedik sarokban pedig egy hosszú fekete hajú lány lecsupaszítva
feküdt a hátán. A szoba közepén álltam, a cipőmet átáztatta a vér, amely az
egész padlót beborította. Óriási terem volt, de a hullákon kívül mást nem
láttam, semmilyen bútört, csak egy hatalmas csillárt pislákoló fénnyel, amikor felnéztem a plafonra. Ekkor egy suttogó
hangot hallottam. Mintha csak a szél susogása lett volna
- Richard- mondta a
hang
- Richard tégy magadévá, Richard!- nem, ez nem a szél volt, ez egy női
hang.
- Ki van ott?
–kérdeztem ijedten – és körbefordultam.
- Richard, tudom,
hogy te is akarsz engem-, suttogta a női hang - Ne tagadd tovább!
Most már tisztábban
hallottam a hang forrását. Az egyik sarok irányából jött. Abból, amelyikben a
fekete hajú lány feküdt. Akkor vettem észre, hogy tágra nyílt szemekkel mered
rám. Hatalmas, kék szemekkel. Ismertem ezt a szempárt -Ez Hannah- gondoltam- De az nem
lehetséges.
-
Richard, tégy
magadévá – mondta Hannah mosolyogva, miközben felállt és közelített felém.
-
Hannah, ne, ezt
nem…ezt nem szabad, állj meg! – mondtam, de ő mintha meg se hallotta volna,
csak jött, jött felém, fehér bőre világított a félhomályban, amely a szobában
honolt.

-Tudom, hogy
élvezted.- mondta, azután hirtelen a mellkasomhoz hajolt, és fogaival kitépett belőle
egy darabot.
Rettenetes fájdalom hasított a testembe, éreztem a vért, ahogy a hasamon folyik lefelé. Megérintettem a csordogáló nedvességet, azután minden elsötétedett…
Rettenetes fájdalom hasított a testembe, éreztem a vért, ahogy a hasamon folyik lefelé. Megérintettem a csordogáló nedvességet, azután minden elsötétedett…
Izzadtan ébredtem fel, mellkasomon Donna, a macskám hegyes karmait éreztem.
Hajnali 3-at mutatott az óra, még négy óra alvás várt volna rám, de tudtam,
hogy ez már nem fog bekövetkezni, túlságosan felzaklatott az álom.
Kibotorkáltam a mosdóba, felkapcsoltam a villanyt, és a tükörbe néztem,
miközben a pultot támasztottam, hogy el ne essek. A tükörből egy borostás férfi
nézett vissza, szemei alatt fekete karikák éktelenkedtek, homlokán csillogott a verejték.
Utána elengedtem a pultot, amelyen vörös kézlenyomat virított. A kezemre
néztem, amit vér borított, a saját vérem.
Dràga Annie!
VálaszTörlésIzgalmas volt ez a rész, nagyon tetszett. Kiváncsian várom a folytatást:)
Puszi,
Dorothy L.