10. fejezet: Richard, tégy magadévá!

A szoba négy sarkában egy-egy holttest hevert. Az egyikben rövid barna hajú lány, hasából tőr állt ki, a másikban fej nélküli hulla, a harmadikban őszes férfi, nyakán vágás, amiből még mindig folyt a vér, a negyedik sarokban pedig egy hosszú fekete hajú lány lecsupaszítva feküdt a hátán. A szoba közepén álltam, a cipőmet átáztatta a vér, amely az egész padlót beborította. Óriási terem volt, de a hullákon kívül mást nem láttam, semmilyen bútört, csak egy hatalmas csillárt pislákoló fénnyel, amikor felnéztem a plafonra. Ekkor egy suttogó hangot hallottam. Mintha csak a szél susogása lett volna

-    Richard- mondta a hang

-   Richard tégy magadévá, Richard!- nem, ez nem a szél volt, ez egy női hang.

-   Ki van ott? –kérdeztem ijedten – és körbefordultam.

-  Richard, tudom, hogy te is akarsz engem-, suttogta a női hang - Ne tagadd tovább!

Most már tisztábban hallottam a hang forrását. Az egyik sarok irányából jött. Abból, amelyikben a fekete hajú lány feküdt. Akkor vettem észre, hogy tágra nyílt szemekkel mered rám. Hatalmas, kék szemekkel. Ismertem ezt a szempárt -Ez Hannah- gondoltam- De az nem lehetséges.

-         Richard, tégy magadévá – mondta Hannah mosolyogva, miközben felállt és közelített felém.

-         Hannah, ne, ezt nem…ezt nem szabad, állj meg! – mondtam, de ő mintha meg se hallotta volna, csak jött, jött felém, fehér bőre világított a félhomályban, amely a szobában honolt.

Nem tudtam levenni a szemem hosszú vékony lábairól, karcsú derekáról, és a kis, feszes melleiről, amelyek minden lépésnél megremegtek egy kicsit. Pár pillanat múlva ott volt közvetlen előttem, a szemembe nézett hosszú ideig, és nem pislogott közben. Utána megfogta a kezem, és az egyik mellére helyezte azt. Puha volt és lágy, mégis rendkívül hideg, pont, mint egy halottnak. A másik kezével elkezdte kikapcsolni az övemet, és én éreztem, hogy férfiasságom megkeményedik. Lehúzta a nadrágomat, azután megcsókolt, és percekig nem hagyta abba, közben magához szorított, és én nem löktem el magamtól. Csípőjét fogva húztam közelebb magamhoz, és éreztem ahogy hideg teste hozzám simul. Nem tudtam türtőztetni magam. Amikor azonban abbahagyta a csókolást, és távolabb lépett, körülnézve észrevettem, hogy az addig holtan heverő testek most felálltak, szemeik kipattantak, és felénk közelítettek. Hannah-ra néztem, aki mosolygott, ami szinte már vicsorításra hasonlított.

        -Tudom, hogy élvezted.- mondta, azután hirtelen a mellkasomhoz hajolt, és fogaival kitépett belőle egy darabot.
Rettenetes fájdalom hasított a testembe, éreztem a vért, ahogy a hasamon folyik lefelé. Megérintettem a csordogáló nedvességet, azután minden elsötétedett…

Izzadtan ébredtem fel, mellkasomon Donna, a macskám hegyes karmait éreztem. Hajnali 3-at mutatott az óra, még négy óra alvás várt volna rám, de tudtam, hogy ez már nem fog bekövetkezni, túlságosan felzaklatott az álom. Kibotorkáltam a mosdóba, felkapcsoltam a villanyt, és a tükörbe néztem, miközben a pultot támasztottam, hogy el ne essek. A tükörből egy borostás férfi nézett vissza, szemei alatt fekete karikák éktelenkedtek, homlokán csillogott a verejték. Utána elengedtem a pultot, amelyen vörös kézlenyomat virított. A kezemre néztem, amit vér borított, a saját vérem.

9.fejezet: Lisa

Zaklatottam vezettem vissza az intézetbe. Csoda, hogy nem okoztam balesetet, hisz nem tudtam a vezetésre koncentrálni. A cetli járt az eszembe, és a rajta álló szöveg. Hagyjam békén Hannaht? Én vagyok a kezelőorvosa, hogy hagyhatnám békén? A szívem mélyén azonban sejtettem, hogy nem így értette Mary. A tekintet, amelyekkel néztem a nővérét, a piszkos gondolatok a fejemben, ha látom a finom, formás testét. A vágy, amelyet még magamnak sem mertem bevallani, ez a kislány viszont valahogy megsejtette. De nem…ez biztosan valami félreértés. Mary-t bizonyára csak az zavarja, hogy még mindig bent tartom a nővérét, nem lehet ennél többről szó - nyugtatgattam magam

Amikor behajtottam a kapun, Marienne nővér futott felém, arcára kétségbeesés ült ki. Leengedtem az ablakot, hogy halljam:

-         Doktor úr, kérem, azonnal jöjjön, Lisa valahogyan megszerezte az egyik húsvágó kést a konyhából!- mondta lihegve a futástól és az ijedtségtől.

Szó nélkül kiszálltam az autóból, és követtem Marienne nővért be az épület ajtaján és onnan az aulába, ahol borzalmas látvány fogadott. A betegek nagy része megmerevedve ült, egy páran azonban félelmükben sikoltoztak, és jajgattak. A terem közepén egy fiatal, szőke lány feldúlt arccal, kezében egy hatalmas késsel állt, körülötte az ápolók, próbálták lenyugtatni, és elvenni tőle a fegyverét, sikertelenül. A lány, Lisa az őt körbevevők felé tartotta kését, és hangosan beszélt:

-        Engedjenek ki innen! Engedjenek ki erről a borzalmas helyről! Én nem vagyok idevaló, én normális vagyok! Engedjenek ki, vagy leszúrom magam ezzel a késsel! Megteszem, mindenki tudja, hogy megteszem, ha nem hagynak elmenni!

Tényleg tudtuk, hogy meg meri tenni, hiszen egyszer már, 17 évesen maga ellen fordított egy kést. A miatt az eset miatt került ide öt évvel ezelőtt, és azóta is bántotta magát, de eszközök hiányában nem tudott komolyabb kárt okozni. Most viszont nála volt a kés…

-        – Lisa – kezdtem higgadtan, ahogy mindig is beszéltem a lánnyal, és közelebb léptem.- Lisa, te is tudod, hogy nem engedhetünk el. Itt kell maradnod, hogy segíthessünk rajtad.

-         – Nem kell a segítségük! Bezártak ide, mint egy börtönbe, sose fognak kiengedni, sose!- üvöltötte felém fordítva a kést.

-       –  Beteg vagy Lisa- mondtam, még mindig nyugodtan, lassan kiejtve a szavakat.- Nézd meg, most is, mit teszel! Ijesztgeted a többi beteget, és magadat kívánod bántani. Add ide azt a kést, és enyhébb büntetéssel megúszod! – az utolsó mondat hiba volt –

-         Nem érdekel a büntetése, leszarom a büntetéseit!- kiabálta, még hangosabban.

-         Lisa, kérlek, add ide azt a kést, te jobb vagy ennél. Hidd el, nem akarunk örökre itt tartani, annyi szép év áll még előtted, csak add ide a kést- nem hazudtam, pár év múlva ki kellett engednünk a lányt, hiszen nem bántott magán kívül soha senkit se

-       Sok szép év? Nem hiszem el, tudom, hogy sose lesz jobb ennél, sose, innen nincs kiút- mondta a lány, most már sírva,  és leengedte a fegyverét.

-         Add ide a kést, Lisa.- mondtam lágyan, és közelebb léptem hozzá, ha akart volna, így könnyen leszúrhat, de esze ágában sem állt ilyet tenni. A kezembe adta a kést, közben rázkódott a sírástól, és összegömbölyödve lefeküdt a padló hideg kövére.

Ekkor pillantottam meg Hannah-t aki egy székben, mindenki mással ellentétes irányban ült, így csak a hosszú, fekete haját láttam, ahogy mezítelen háta közepét simogatja. Azután felállt, és ruhátlanul közelebb sétált, a fülemhez hajolt és belesúgta: - Innen nincs kiút!- pislogtam egyet, és mire újra kinyitottam a szemem, a széken Hannah ült háttal a kék hálóingében.

8. fejezet: Mary

-         És mióta tart köztetek ez a kapcsolat?- kérdeztem, miután elmúlt a sokk hatása.

Próbáltam higgadt maradni. Végtére is, ez csak egy gyerek, egy ártalmatlan lány. Lehet, hogy a nővére szörnyű dolgokat követett el, de ő maga ártatlan volt. Mégis, nem tudtam hinni az ész érveknek. Nem tetszett, hogy a fiam közelében látom.

-        -    Már egy ideje- válaszolt határozottan Mary és megrándította a vállát-, viszont ha nem bánják, szeretnék egy kicsit kettesben maradni a szerelmemmel.

Egymásra néztünk Sarah-val. Láttam a szemén, hogy neki se tetszik a lány, pedig ő nem is tudta, hogy kivel van dolga. Ezután a lány felé fordult:

-         -  Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne.- mondta neki.

-         -    Szívem –szólt közbe Thomas, mintha bári köze lett volna az egészhez- A fiatal szerelemnek utat kell engedni, ne légy ilyen szigorú! - 

Sarah egy mélyet sóhajtott, utána újra Mary-hez forult.

-         -   Jól van, kimegyünk pár percre, kettesben maradhattok.

-          Köszönöm Mrs Dannon- felelte a lány, de nem tűnt igazán hálásnak a hangja.

-         -   Tulajdonképpen már nem ezt a nevet használom-, mondta megilletődve a volt feleségem.

-          Drágám, most már kimehetünk- szólt Thomas és Sarah-t vállainál fogva kikísérte a kórteremből. Én is követtem őket.

A folyosón leültünk a fehér műanyag székekre, Thomas Sarah kezét fogta. Nem volt már a feleségem, mégis nagyon fájt, hogy egy másik férfi fogja a kezet, ami egyszer csak engem fogott. Hogy egy másik férfit szeret úgy, ahogy egyszer csak engem szeretett. Tudtam, hogy én rontottam el a házasságunkat, én voltam az oka, hogy egy másik férfit választott helyettem, mégis gyűlöltem Thomas-t. Gyűlöltem a modorát, hogy mindenbe belekotnyeleskedik, a nyájas hangját, azt, hogy a fiamat a saját fiaként kezeli. Gyűlöltem, hogy többet tud adni Sarah-nak és Patrick-nak, mint én valaha is tudtam. A percekig tartó kínos csendet végül Sarah törte meg:

-         És egyébként hogy vagy?- kérdezte.- Mi újság veled?

-         Jól vagyok. Minden rendben.- válaszoltam nem túl meggyőzően.

-         És van…..van már valakid?

-         Nem, nem igazán. Lefoglal a munka, nincs időm nőkre.

-         Értem.- válaszolt Sarah, és mintha megkönnyebbülést vettem volna észre rajta.-Hát örülök, hogy újra találkozunk ennyi év után még ha ilyen rossz helyen is.- mondta mosolyogva, és láttam, ahogy a másik oldalán Thomas utálkozva grimaszol.

Ekkor lassan kinyílt az ajtó, és Mary lépett ki rajta.

-         Örülök, hogy megismertem önöket- nézett végig rajtunk- de most már ideje mennem, viszont látásra- ezzel elsuhant mellettünk, és eltűnt a folyosó végén.

Bementünk a kórterembe. Mivel én álltam legelöl, én vettem észre elsőként a fekete vázát Patrick éjjeliszekrényén. Nem emlékeztem tisztán, hogy előtte is ott láttam volna. Abban viszont biztos voltam, hogy a benne díszelgő kék rózsa csak most került oda. Közelebb léptem, és láttam, hogy egy kis zsinórral egy kis cetli van ráfúzve, és rajta egy írás volt:

Hagyd békén a nővéremet!

7. fejezet: Patrick

Miután leküldtem Hannah-t Miarienne nővérrel, csörgött a telefonom. Felvettem, és egy ismerős hang szólt bele. Sarah, a volt feleségem.

-         Richard, azonnal be kell jönnöd a kórházba! Patrickről van szó…- mondta kétségbeesetten, levegőért kapkodva.

-         Mi történt. Sarah, nyugodj meg, és mondd el, hogy mi történt Patrick-kel!

-         Balesete volt. Leesett a motorjáról.

-         Milyen motor? Te vetted neki?

-         Az, az most mindegy, gyere azonnal a fiadhoz, a Saint Lucas Kórházban vagyunk!- ezzel letette a telefont.

Gyorsan felkaptam a kabátom az akasztóról, futottam a liftig, és onnan ki a kapun. Beszálltam az autómba, és amilyen gyorsan csak tudtam, elhajtottam a Saint Lucas Kórházhoz. Ott Kiszálltam és a recepcióhoz mentem, ahol egy göndör hajú, testes fekete nő ült.

-         Elnézést. A fiamat keresem, nemrég hozták be. Patrick Dannon.

-         A harmadik emeleten a 352-es szobában fekszik.

-         Köszönöm.

Ezzel felrohantam a lépcsőn, be a 352-es szobába. Ott feküdt csukott szemekkel a fiam. Rövid barna hajú, jóképű fiú volt. Korához képest alacsony és éretlen volt, nekem mégis hihetetlen, hogy abból a pöttöm kisfiúból ilyen nagy 15, majdnem 16 éves fiú lett. Mindenben rám ütött, ami a természetét illeti. Csöndes volt, ritkán járt el szórakozni. A lányok se érdekelték még. Leginkább a könyveit bújta, amik legnagyobb része a pszichológiáról szólt. Pszichiáter akart lenni, ahogy én. Ennek egyrészt örültem, másrészt viszont meg akartam őt védeni attól a sok szörnyű élménytől, ami elkerülhetetlen egy pszichiáter életében. Igen nehéz munka ez a léleknek.

Az ágy melletti széken ült Sarah és mellette Thomas, az új, gazdag, nyálas barátja.

-         -----  Richard, végre, hogy itt vagy!- Sarah a nyakamba ugrott, mintha még mindig a férje volnék. Thomas ezt nem nézte jó szemmel, és ez engem rendkívül szórakozatott. Utána elengedett és folytatta-, Azt mondták, felépül pár hét alatt. Egyelőre eszméletlen, és eltörte a lábát és a karjait- fejezte be, és láttam, hogy csak nemrég hagyta abba a sírást.

Közelebb mentem a fiamhoz, és megsimogattam az arcát. Meg se moccant.

-         Sarah, mi történt pontosan? Milyen motorról bezséltél?

-         Thom…

-         Vettem neki egy motort- szakította félbe a nőt Thomas.- nagyfiú már, és kell, hogy férfias dolgokat csináljon! És egy figyelmetlen vezető elütötte. Nem az ő hibája volt.

-         Még csak 15 éves, jogosítványa sincs, hogy engedhetted ezt, Sarah?

-         Én….nem tudom, olyan ügyesnek tűnt, nem gondoltam, hogy ez lesz.

-         Sarah, én….

-         Felesleges vitatkoznunk. Történt, ami történt, a lényeg most, hogy minél hamarabb felébredjen, és hogy meggyógyuljon. Nem tesz jót, ha itt vitatkoztok előtte.- Mondta hihetetlen higgadtsággal Thomas. Neki könnyű, nem az ő fia.

Hirtelen ajtónyitódást hallottunk, és amikor odanéztünk egy szőke lány állt ott, farmerban és egy bő pulóverben., kezében egy csokor színes virággal. Ismertem ezt a lányt. Bár szőke volt, és fiatalabb, szemei meg barnák, mégis rettenetesen hasonlított a nővérére. Ugyanaz az ijesztő nézés, amit már úgy ismertem. Vajon mit keres itt Hannah húga?- gondoltam magamban

-         Jónapot kívánok! Mary vagyok, Patrick barátnője- mondta, és elmosolyodott.

4. fejezet: Hannah megérkezik/ Chapter 4: Hannah arrives

-         Szervusz…..

-         Hannah.-segített ki Elise nővér.

-         Hannah, hogy érzed magad? – kérdeztem a lányt, miután nagy szemeivel végigmért engem. Válasz helyett csak bólintott egy aprót, aztán az eget kezdte el vizsgálgatni.

-         Három éves kora óta néma- mondta az ápoló, aki kísérte őt.

-         Ó, az úgy mindjárt más. Történt vele akkor valami, ami ezt váltotta ki belőle?

-         Nem tudok róla, erről nincsenek információink.

-         -Köszönöm, Elise. Kísérje be a hölgyet a szobájába, kérem! -Hannah, most le kell majd vetned a ruháidat, és átvenni a hálóinget, amit az ágyadon találsz. Minden holmidat, ami esetleg még nálad van, át kell adnod Leah nővérnek. Két szobatársad lesz, akiket nem szabad bántanod.- Felemeltem a lány állát, hogy felém nézzen, és bármi igenlő választ láthassak tekintetéből.-Érted, Hannah?

A lány egy nagyot pislogott. Hittem neki. Ez a lány nem tűnt veszélyesnek, sőt! Szűzies ártatlanság volt elmondható egész megjelenéséről. Mégis volt benne valami ijesztő. Valami szinte nem is emberi.

-         Viszlát Hannah!- mondtam, és tettem egy sétát az udvarban, amíg Elise nővér felkísérte a szobájába a lányt.

Pár perc múlva egy sikoly zökkentett ki az elmélkedésemből. Egy női hang volt az. Felrohantam az emeletre, ahonnan hallottam a kiáltásokat, és benyitottam a szobába. Nem hittem a szememnek. Hatalmas vértócsa borította a padló. Egyre csak nőtt egy mozdulatlan test körül. Elise nővér teste hason fekve hevert, hátából egy húsvágó kés állt ki. Hannah az ágyán ült az új hálóingében, és szenvtelen szemekkel a szemközti falat bámulta. Egy dallamot dúdolt, miközben Elise nővér vére lassan beborította az egész padlót.

ENGLISH TRANSLATION

                       

-         Hi

-         Hannah- Sister Elise helped me out

-         Hannah, how are you feeling? – I  asked the girl, after she checked me over with her big eyes. She nodded a little and the started looking at the sky.

-         She’s been mute since she was 3 years old.

-         Oh, that’s different then. Did something happen that made her mute?

-         I don’t know anything about that, we don’t have information.

-         Thank you Elise.Walk the lady to her room, please. Hannah you have to take off your clothes and put on your new nighty that you find on you new bed. All your belongings that may be with you have to be given to Sister Elise. You will have two rommates, that you are not allow to hurt in any way.- I raised the girl’s chin to make her look at me, to see any kind of approval in her eyes.-  Do you understand Hannah?

The girl blinked a big. I believed her. This girl didn’t seem dangerous. She seemed pure and innocent. Yet, there was something scary in her. Somethin inhuman.

-         Good bye Hannah- I said, and I took a walk on the yard while Elise walked the girl to her new room. After a few minutes a scream diverted my attention. I heard a woman’s voice. I ran upstairs, where I heard the scream coming from, and I entered the room. I didn’t believe my eyes. There was a huge pool of blood on the floor. It was growing around a motionless body. It was Sister Elise’s body, her face faking the floor, a meat cutter knife standing out rom her back. Hannah was sitting on her bed, in her new nightgown, and was staring at the opposite with passionless eyes. She was humming a melody while Sister Elise’s blood was slowly all over the floor

3. fejezet: Ártatlan gyilkos/ Chapter 3: Innocent Killer

Emlékszem, mikor behozták Hannah-t. Július volt, 2006 nyara. Abban az évben futott zátonyra a házasságom Evelyne-nel. 7 év együttélés, és két szép kisgyerek sem voltak elegek ahhoz, hogy együtt tudjunk maradni egymás teljes lelki kikészítése nélkül.

Épp egy egész éjszakán át tartó marakodás utáni reggelen történt, mikor végre otthon hagyhattam a gondokat, és bemehettem dolgozni az intézetbe. Állítólag egy kamaszlány előző nap felgyújtotta a családi házukat, és egyben a szüleit, 2 testvérét és magát is. Egyik testvére, egy hatéves kisfiú meghalt, a szülei és a húga túlélte kisebb sérülésekkel. Viszont a ház nem volt többé ház, csak egy rom.

Hihetetlen sok problémás kamasszal találkoztam pályafutásom alatt, ennél rosszabb dolgokat is tettek. Említhetnék késeléseket, lövöldözéseket, tömeggyilkosságot, de egyikük se jelentett ekkora fordulatot az életemben, mint ez a kislány.

A legtöbb fiatal rúgkapálva próbál kiszabadulni az ápolók kezei közül, amikor először hozzák be ide őket,. Nem így Hannah. Az alig 150 centis vékony, törékeny kislányt szinte fogni se kellet, miután a nagy zöld kapun belépve rájött, hova hozták. Mintha nem érdekelte volna, hogy mi történik vele. Hosszú világossárga ruha volt rajta és egy szürke kardigán. Gyönyörű volt, de félelmetes. Nehéz megmondani, mi volt benne olyan ijesztő, talán a sápadtsága, talán a nagy, szenvtelen, kék  szemei, amellyel mintha nem is nézelődött volna, mintha nem is látná, mi folyik körülötte. Mégse keltett zavart benyomást, mint a legtöbb betegem. Azon a napon, nem vártam meg, hogy felhozzák az irodámba, hanem lementem üdvözölni, és felmérni, ki is ez a kis ártatlan gyilkos.

ENGLISH TRANSLATION

I remember when Hannah was brought here. It was July, summer of 2006. My marriage with Evelyne ended that year with. 7 years of lovong together, two nice little children were not enough for us to stay together without killing each other mentally

It happened on the morning just after a whole –night- long  fighting, when I could finally leave everything at home and I could come back to the institute to work. Supposedly a teenage girl burnt her family’s house the last day, also burnt her parents, her two siblings and hurself. One of  her siblings, a 6 year old boy died, but her parents and sister survived with minor injuries. But the house was no longer a house but a ruin.

I’d met lot of troubled teenagers duroing my carieer, they’d done much worse things. I can mention stabbings, shootings, serial killers, but none of them meant as a huge turn in my life as this little girl. Most of them try to escape from the hands of the nurses screaming and kicking, when they are first brought here. Not like Hannah. The hardly 150 cm tall, skinny, fragile little girl didn’t needed to be hold, after she realized where she was brought entering the big green gate. She didn’t care what was happening to her. She was wearing a long light yellow dress and a grey cardigan. She was beautiful but scary. It’s hard to tell what was so scary in her, maybe her paleness, maybe her big passionless blue eyes, whith which she may not have been looking around, like she didn’t see what was happening around her. However she didn’t seem confused like most of my patients. On that day I didn’t wait until she’s brought to my office, I rather went downstairs to greet and observe this little innocent killer.

1. fejezet: Üres emberek/ 1.chapter: Empty people

A hó az udvaron még épphogy csak elkezdett olvadozni, a lelógó jégcsapokból a cseppek, mintha szimfóniába írt hangok lettek volna, ütemre csepegtek a szürke aszfaltra. A nap első sugarai az ablakomra sárgás fényt festettek, ám jól tudtam, a napfény ellenére kint még arcbőrt pirosító hideg van, és ezt bizonyította az udvaron összesen két-három szállingózó lélek. Fakó árnyalatúak voltak mindannyian, ahogy az a hosszú, kemény tél után lenni szokott. Ám ők ennél az általános kopottságnál még üresebbnek tűntek. Nem volt bennük élet, ez még ebből a magasságból is könnyen kivehető volt.

Órák óta figyeltem őket, hiszen ez volt a dolgom. Nem állíthatom, hogy érdekes volt amit láttam, leginkább haláltáncnak tűnt az összes lépésük. Céltalan semmittevés volt az egész napjuk…Az egész életük…

Az íróasztalom bal sarkához húztam a székemet, és így elég közel ülhettem a fél falat elfoglaló ablakomhoz, és így könnyedén megfigyelhettem a kint zajló lassú, érdektelen eseményeket. Órákon keresztül láthattam, ahogy egy hosszú, fekete hajú lány ül a pirosra festett padon. Csak ült, és meg sem mozdult. Szobornak is hihette volna az ember, ha elég távolról nézte. Láthattam még egy kövérkés, kopaszodó férfit, aki csak úgy bóklászott ide-oda az udvaron, mintha ezzel keresné kenyerét. Ezen kívül még egy ember fagyoskodott kint, egy fehér ruhákba bugyolált idősödő asszony, aki láthatólag halálra unta magát. 10 órát ütött a hófehér falamat ékesítő falióra amikor a fehér ruhás asszony odasétált a lányhoz, megfogta a két kezét, és annál fogva húzta maga után. Nem mintha a lány ellenkezett volna, nem, de az asszony csak így tudta rávenni őt, hogy szedje a lábait. Közben az asszony intett a harmadik emeleten, azaz az épp velem szembeni ablakban tevékenykedő kollégájának, hogy menjen le felügyelni a lent kóborló lélekre.

Visszagurultam az asztalom mögé, megigazgattam felálló hajamat és a zakómat a vállaimnál. Tudtam, hogy percek kérdése, hogy Marienne és a lány beérjenek a szobámba. Jól gondoltam. Már hallottam, ahogy kopog Marienne cipője a folyosó kövén, de a lány nesztelen suhanását nem lehetett kivenni. Nyikorgott az ajtó és beléptek.

ENGLISH TRANSLATION

The snow on the yard has just started to melt, the drops from the hanging icicles sounded like sounds in a simphony, as they were dropping onto the grey ground rythmically.The first rays of the Sun painted a yellowish shine on my window, but I knew right that despite the sunshine it was freezing cold outside, and it was proven by the two or three hovering souls on the yard. They all had vague silhouettes, as usual after a long, harsh winter. Only they seemed even more empty. They didn’t have life inside them, I could see that from this distance.

I’d been watching them for hours, because it was my job. I can’t say that what I saw was interesting, their moves mostly seemed like a dance of death. Their whole day was an aimless idleness, just like their whole life…

I pulled my chair to the corner of my desk, so I saw close enough to my window, and this way I could easily observe the slow, boring events happening outside. I could watch it for hours, a long-black-haired girl sitting on a red painted bench. She was sitting motionless. One could think she was a scuplture if watched from far enough. I could also see a chubby, balding man, who was just wandering in the yard. Beside them there was one other person freezing outside, a woman covered by white clothes, who seemed very bored.

My clock on my wall struck 10 o’clock, when the white-dressed woman walked to the girl, held both of her hands, and pulled her by that. The girl let the nurse pull her. Meanwhile the nurse waved to another nurse to go down to supervise the other hovering souls.

I rolled back to my desk, adjusted my hair and my jacket at my shoulders. I know that it was a matter of minutes that Marienne and the girl enter my office. I was right, I already heard, how Marienne’s shoes were knocking on the stoned ground of the corridor, but the girl’s voiceless whoosh was impossible to hear. The door creaked and then walked in.