2014. január 4., szombat

1. fejezet: Üres emberek/ 1.chapter: Empty people

A hó az udvaron még épphogy csak elkezdett olvadozni, a lelógó jégcsapokból a cseppek, mintha szimfóniába írt hangok lettek volna, ütemre csepegtek a szürke aszfaltra. A nap első sugarai az ablakomra sárgás fényt festettek, ám jól tudtam, a napfény ellenére kint még arcbőrt pirosító hideg van, és ezt bizonyította az udvaron összesen két-három szállingózó lélek. Fakó árnyalatúak voltak mindannyian, ahogy az a hosszú, kemény tél után lenni szokott. Ám ők ennél az általános kopottságnál még üresebbnek tűntek. Nem volt bennük élet, ez még ebből a magasságból is könnyen kivehető volt.
Órák óta figyeltem őket, hiszen ez volt a dolgom. Nem állíthatom, hogy érdekes volt amit láttam, leginkább haláltáncnak tűnt az összes lépésük. Céltalan semmittevés volt az egész napjuk…Az egész életük…
Az íróasztalom bal sarkához húztam a székemet, és így elég közel ülhettem a fél falat elfoglaló ablakomhoz, és így könnyedén megfigyelhettem a kint zajló lassú, érdektelen eseményeket. Órákon keresztül láthattam, ahogy egy hosszú, fekete hajú lány ül a pirosra festett padon. Csak ült, és meg sem mozdult. Szobornak is hihette volna az ember, ha elég távolról nézte. Láthattam még egy kövérkés, kopaszodó férfit, aki csak úgy bóklászott ide-oda az udvaron, mintha ezzel keresné kenyerét. Ezen kívül még egy ember fagyoskodott kint, egy fehér ruhákba bugyolált idősödő asszony, aki láthatólag halálra unta magát. 10 órát ütött a hófehér falamat ékesítő falióra amikor a fehér ruhás asszony odasétált a lányhoz, megfogta a két kezét, és annál fogva húzta maga után. Nem mintha a lány ellenkezett volna, nem, de az asszony csak így tudta rávenni őt, hogy szedje a lábait. Közben az asszony intett a harmadik emeleten, azaz az épp velem szembeni ablakban tevékenykedő kollégájának, hogy menjen le felügyelni a lent kóborló lélekre.
Visszagurultam az asztalom mögé, megigazgattam felálló hajamat és a zakómat a vállaimnál. Tudtam, hogy percek kérdése, hogy Marienne és a lány beérjenek a szobámba. Jól gondoltam. Már hallottam, ahogy kopog Marienne cipője a folyosó kövén, de a lány nesztelen suhanását nem lehetett kivenni. Nyikorgott az ajtó és beléptek.

ENGLISH TRANSLATION

The snow on the yard has just started to melt, the drops from the hanging icicles sounded like sounds in a simphony, as they were dropping onto the grey ground rythmically.The first rays of the Sun painted a yellowish shine on my window, but I knew right that despite the sunshine it was freezing cold outside, and it was proven by the two or three hovering souls on the yard. They all had vague silhouettes, as usual after a long, harsh winter. Only they seemed even more empty. They didn’t have life inside them, I could see that from this distance.
I’d been watching them for hours, because it was my job. I can’t say that what I saw was interesting, their moves mostly seemed like a dance of death. Their whole day was an aimless idleness, just like their whole life…
I pulled my chair to the corner of my desk, so I saw close enough to my window, and this way I could easily observe the slow, boring events happening outside. I could watch it for hours, a long-black-haired girl sitting on a red painted bench. She was sitting motionless. One could think she was a scuplture if watched from far enough. I could also see a chubby, balding man, who was just wandering in the yard. Beside them there was one other person freezing outside, a woman covered by white clothes, who seemed very bored.
My clock on my wall struck 10 o’clock, when the white-dressed woman walked to the girl, held both of her hands, and pulled her by that. The girl let the nurse pull her. Meanwhile the nurse waved to another nurse to go down to supervise the other hovering souls.

I rolled back to my desk, adjusted my hair and my jacket at my shoulders. I know that it was a matter of minutes that Marienne and the girl enter my office. I was right, I already heard, how Marienne’s shoes were knocking on the stoned ground of the corridor, but the girl’s voiceless whoosh was impossible to hear. The door creaked and then walked in.

1 megjegyzés :

  1. Hű, ez nagyon jó! Tetszik ahogy fogalmazol. Már várom a folytatást, csak így tovább! :)

    VálaszTörlés

Kingdom Hearts Riku Keyblade 3 Kingdom Hearts Riku Keyblade 3 Kingdom Hearts Riku Keyblade 3